Néhány évvel ezelőtt a szilveszter egyet jelentett az egész éjszakán át tartó táncolással, az állandó koccintással, és az „új év, új én” kijelentések hadával. Akkoriban minden 31-én eldöntöttem, hogy másnap felkelek, és megváltoztatom az életem, vele együtt pedig a rossz szokásaimtól is egytől egyig megválok…
…hetente ötször edzek, (na jó, legyen inkább minimum három); megtanulok profi módra sütni és főzni; és végül, de nem utolsó sorban, nem hagyom, hogy apróságok miatt stresszeljek hosszú napokon keresztül. Oh, és persze egyetlen olyan pasinak sem adom oda a szívemet, aki nem érdemli azt meg 100%-osan. Sírni pedig maximum a szomorú filmeken fogok. Talán mondanom sem kell, de nem voltak túlságosan hosszú életűek az elhatározásaim.
Így idén csak egyetlen fogadalmam volt a 2016-os év kezdetére: az, hogy nem fogadok meg semmit. Nem kényszerítem rá magam az állandó edzésre azzal, hogy megveszem a drága kondi bérletet, és nem játszom el a barátaim előtt, hogy minden rendben van, miközben kismillió dolog miatt tudnék magamba roskadni. Idén egyszerűen csak önmagam leszek. És úgy döntöttem, hogy bármennyire is nehezen indult a 2015-ös év, bármilyen nehéz időkön mentem keresztül (és az már egyszer biztos, hogy azok a hullámvölgyek meglehetősen mélyek voltak), a szilvesztert olyan boldogan fogom megünnepelni, amennyire csak lehetséges.
Úgyhogy az eredeti tervemet, ami egy nagyon laza, tévé előtt bealvós szilveszteri program volt, lecseréltem. Bár azt azért be kell ismernem, hogy ebben nagy szerepet játszott legjobb barátnőm, Kitti makacs természete is – ő ugyanis határozottan kijelentette, hogy akkor is megyek vele ünnepelni, ha nem akarok. Csak utóbbi esetében sokkal kevesebb időm lesz készülődni.
– Nem is tudom, én ezt a 2015-ös évet nem éppen nevezném sétagaloppnak. Szívesebben zárnám le egy „mindent-átgondolós” estével – próbáltam megértetni Kittivel, miért nem ragaszkodom az őrült bulizáshoz. Csakhogy neki sokkal jobb érvei voltak.
– Hát ez itt a gond. Hogy azt hiszed, az idei szilveszter a 2015-ös évedet zárja le, miközben valójában a 2016-ot indítja el. És szerintem inkább nevetve érdemes kezdeni egy új szakaszt, mint szomorkodva.
Nekem pedig nem is kellett több; 31-én reggel összepakoltam a dolgaimat, elköszöntem a családomtól, és visszautaztam a fővárosba, hogy az évet egy felejthetetlen bulivalzárjuk le. De még mielőtt nekiálltam volna készülődni, úgy éreztem, muszáj legalább egy kis időre leülnöm, és átgondolnom az elmúlt időszak történéseit. Hogy éjfélkor ne csak az évet, de minden rossz emléket magam mögött hagyhassak – méghozzá örökre. Úgyhogy leültem az asztalomhoz, és írtam egy listát azokról a dolgokról, amelyek megszépítették az elmúlt 12 hónapot, és amiket sosem szeretnék elfelejteni. Afféle leltárt 2015 legcsodálatosabb pillanatairól, amik biztosítanak arról, hogy még ha teljesen beborul felettem az ég, akkor is van értelme kimenni az esőbe. Hiszen sosem esik örökké.
A tökéletlenül tökéletes éjfél
Az este épp úgy indult, mint bármelyik másik, annyi különbséggel, hogy időnként hallani lehetett egy-egy tűzijátékot, és a szomszédban lakó gyerekek megállás nélkül fújták a papírtrombitákat. Kitti már 8-kor az ajtómban állt, ugyanis kiemelten fontos feladatának tekintette, hogy stylistként berontson a szekrényembe, és kiválassza, melyik ruhámban mehetek el bulizni. Mire sikerült mindennel elkészülnünk, már bőven elmúlt fél 11, így hatalmas sebességgel indultunk el az általa kiválasztott szórakozóhely felé; hogy aztán beállhassunk a kilométeres sor legvégére. Eleinte egész türelmesek voltunk, de amikor már a hideg miatt nem éreztem az ujjaimat sem, és már csak néhány perc volt hátra éjfélig, kicsit elment a kedvem az ünnepléstől. Mennyivel kényelmesebb lett volna a meleg lakásban üldögélni most!
És amikor már nem csak a hőmérő, de a kedvem is mínuszba ment, az előttünk álldogáló srácok megfordultak, hogy megkínáljanak minket a pezsgőjükből. Mert „ha már az éjfélt az utcán kell töltenünk, legalább legyen mivel koccintanunk„. Így történt hát, hogy 2015-ben az éjfél egy tömött sor kellős közepén ért utol a legjobb barátnőm társaságában; az egész szituáció viszont annyira váratlan volt, hogy Kittivel csak nevetni tudtunk rajta. Így hát elfogadtuk a műanyagpohárba töltött pezsgőt (gyanítom, hogy nem először fordult elő ilyen a srácokkal, ugyanis nagyon felkészültek voltak), és egy csapat ismeretlennel együtt számoltunk vissza 10-től éjfélig. Igaz, hogy nem repült felénk minden irányból konfetti, és csak a diszkóból szűrődött ki a hangulatteremtő zene, de hirtelen minden tökéletesnek tűnt. Az óra megütötte a 0:00-át, és most már hivatalosan is 2016 volt. Egy teljesen új év, telis-tele szuper lehetőségekkel, és minden, ami 2015-ben történt, már a távolabbi múlt egy része lett.
A lista elejÉn
Ami a bulit illeti, az épp ugyanolyan volt, mint egy szimpla hétvége – azt leszámítva, hogy mozdulni is alig lehetett bent a parketten. Kittivel viszont ettől függetlenül is áttáncoltuk az estét, ahogy azt néhány évvel ezelőtt is tettük (igaz, akkoriban kicsit fiatalabban, és sokkal lelkesebben), majd hajnali 4 környékén hulla fáradtan átléptük az albérletem ajtaját. Miután Kitti már az igazak álmát aludta a kanapén, én még leültem egy kicsit az ablak mellé, és néztem a távolban durrogó tűzijátékot. Egy évvel ezelőtt még teljesen máshol voltam, és ha valaki azt mondja nekem, hogy hamarosan összeomlik a világom, amit a legjobb barátaim segítségével fogok újra felépíteni (és sokkal szebb lesz, mint az eredeti), biztosan nem hittem volna neki.
Azt hiszem, az élet néha tényleg kiszámíthatatlan. Amikor azt gondolod, hogy most már tényleg mindenre felkészültél, és semmi sem érhet meglepetésként, betoppan valami váratlan az életedbe. Talán Kittinek igaza van. Lehet, hogy a szilveszteri bulinak sosem arról kéne szólnia, hogy lezársz egy évnyi rossz kedvvel és szomorkodással megtöltött szakaszt. Lehet, hogy ez valójában csak a kezdete egy teljesen új időszaknak. Még akkor is, ha 1-jén a nap ugyanúgy kel fel, mint a többi 364 napon, te mégis képes vagy mindent megváltoztatni a hozzáállásoddal. És tudod mit? Noha azt mondtam, idén egyetlen fogadalmat sem teszek, valójában lenne egy dolog. És azt hiszem, ezt mindenkinek fontos lenne felírnia a kis listájára: 2016-ban ÉN leszek az első saját magamnak!