31. bejegyzés: Egy szakítás után – A továbblépés szakaszai

31. bejegyzés: Egy szakítás után – A továbblépés szakaszai

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / 31. bejegyzés: Egy szakítás után – A továbblépés szakaszai

Egy szakítást kiheverni mindig hosszú folyamat, és sokszor tovább tart, mint azt eleinte bárki is gondolná. A hullámvölgyek elkerülhetetlenek; az egyik pillanatban úgy érzed, legalább annyira össze vagy törve, mint egy üvegpohár, amit leejtettek. Aztán jön egy rövidke felüdülés, amikor megfordul a fejedben, hogy talán így a legjobb, hiszen az utóbbi időben egyébként is többet stresszeltél a kapcsolatotok miatt, mint amennyiszer jól érezted magad benne. De ez a megnyugvás kb. addig tart, mint egy villámcsapás; csak felvillan, és mire odanézel, már el is tűnt – átadva helyét annak a jól ismert fájdalmas szomorúságnak.

Szinte teljesen elfelejtettem, milyen borzalmas ez az időszak, és hogy hirtelen milyen gyakori vendég lesz az ember életében a kétségbeesés, az álmatlanság, és a céltalanság. A középiskolai barátnőm, Andi még hetekkel ezelőtt látogatott el hozzám, hogy kicsit kiszabaduljon az otthoni stresszből, amit leginkább a kapcsolata okozott neki. Sokat beszélgettünk arról, vajon mi az a pont, amikor nem érdemes tovább próbálkozni, hanem búcsút kell inteni; ő pedig nemrég meghozta a döntést. Csakhogy egy dolog azért szakítani valakivel, mert elmúltak az érzéseid, és más, amikor azért vagy kénytelen otthagyni a párod, mert többé nem vagy neki fontos… Úgyhogy ezek után Andi egy időre teljesen magába zuhant, és ki sem mozdult a lakásból – ahogy azt a legtöbben tenni szoktuk ilyenkor. Majd rövidesen megrázta magát, és elkezdett visszatérni a régi önmagához; jól is haladt egészen addig, amíg nem az én cipőmben találta magát. Az exe ugyanis 3 héttel később már egy másik lánnyal vigasztalódott.

Bevetés a rosszkedv ellen

Nem akartam végignézni, ahogy Andi visszazuhan abba a gödörbe, amiben a szakítás után volt – ráadásul, ha magamból indulok ki, ezúttal mélyebb lesz, mint korábban. Úgyhogy kértem magamnak egy szabadnapot péntekre, és összeállítottam fejben egy “így heverd ki a szakítást” programtervet.

Saját emlékeimből kiindulva ezekre kell összpontosítani, ha minél gyorsabban túl akarsz lenni a szívfájdalmakon:

1. Vissza kell szerezni az önbizalmat.

Mert hát valljuk be, ha egy kapcsolat véget ér, az esetek többségében mindannyian elveszítünk egy (nagyobb) darabot az önbizalmunkból. Hiszen mi csak egy dolgot látunk: a legjobb oldalunkat mutatjuk, a legtöbbet adjuk magunkból, és még ez is kevés. Pedig ha igazán belegondolunk, lehet, hogy csak szimplán nem passzoltunk egymáshoz. És ha két embernek nem közösen van megírva a sorsa, azok bizony tehetnek bármit, végül úgysem fog működni.

2. Új motivációt kell találni.

Mikor még minden rendben volt a kapcsolatban, csak az számított, hogy a nap végén találkoztok, és összebújva megnézhettek egy filmet. És mikor ennek vége szakad, hirtelen ott maradsz motiváció nélkül. Minek kelj fel reggelente? Minek menj be dolgozni? Minek fésülködj meg? És igen, ez utóbbi még akkor is megfordult a fejemben, amikor a munkába készülődtem. Pedig ilyenkor csak egy új elfoglaltságot kell találni, ami erőt ad – a legjobb pedig, ha még egy barátnőd is társul hozzád, hogy a lelkesedésed ne csak másfél napig tartson ki.

3. Fontos a figyelemelterelés.

Már amennyire ez ilyenkor lehetséges. Hiszen köztudott, hogy szakítás után még arról is az exed jut eszedbe, ha megiszol egy bögre kakaót. Épp ezért kell apró lépésekben haladni; kezdetben csak egy rövid vacsora valamelyik barátnőddel, és utána mehetsz is haza szomorkodni. Aztán ahogy telik az idő, egyre gyakrabban lesz kedved kimozdulni, és fokozatosan azon kapod magad, hogy sokkal inkább leköti a figyelmedet a moziban vetített film, mint a közös emlékek felidézése.

Szóval ezek alapján már ki is találtam, hova viszem el pénteken Andit; motivációt keresni. Mi is az a legjobb elfoglaltság, ami segít levezetni a stresszt,javítja a közérzetet, és még a külsődre is pozitívan hat? Persze rögtön fel tudnám sorolni a masszázst, vagy egy szépítőkúrát, sőt, még egy ingyen utat a Kanári-szigetekre is, de ezúttal az edzésre gondoltam. Természetesen Andi nem volt feldobva az ötlettől, hiszen szerinte sokkal csábítóbb lett volna egy kanapén üldögélős program, és közben is tudnánk edzeni, hiszen “a karunkkal majd emelgetjük a boros poharat”. De nem hagytam, hogy kihúzza magát a program alól, ígymásfél óra noszogatás után végül elindultunk a konditerembe, hogy kipróbáljuk magunkat egy – mint később kiderült – hihetetlenül fárasztó, és elképesztően megerőltető aerobic edzésen.

Viszont amennyire kimerített minket a mozgás, annyira jól éreztük magunkat. Ahogy elkezdődött az edzés a zenére, rögtönelvesztettem a ritmust, és mindig le voltam maradva a többiektől legalább egy lépéssel. Andi pedig ezt annyira szórakoztatónak találta, hogy alig bírta abbahagyni a nevetést – és hosszú hetek óta először láttam őt ilyen vidámnak. Mire hazaértünk (hulla fáradtan), teljesen fel volt dobódva, és már nem is akarta meginni azt a bort, hiszen “lehet, hogy ideje kicsit odafigyelni az egészséges étkezésre, hiszen mindjárt itt a nyár”. És még ha nem is mondta ki, de tudtam, mire gondol: létezik annál jobb visszavágás egy exnek, mint az, ha dögösebben nézel ki, mint valaha?

Minden az első lépéssel kezdődik

Persze egy szakítás után sokszor előfordul, hogy egy lépést mész előre, aztán egyet hátra. Mikor reggel felkeltünk, rögtön észrevettem Andin, hogy a lelkesedése alaposan megcsappant – és erről nem csak a hatalmas izomláz tehetett. A Facebookját böngészte, és akarva akaratlanul rápillantott a volt barátja, Zoli nevére, ami mellett ott világított a zöld pötty.

Biztos vagyok benne, hogy azzal a csajjal beszélget. Mostanában állandóan fent lóg, pedig sosem volt szokása– szólalt meg Andi.

Mennyivel könnyebb volt a Facebook előtt, igaz? Akkoriban, ha szakítottunk, nem voltunk többé kontaktban egymással, most viszont nem is kell találkoznunk, hogy képben legyünk az életükkel. Tudom, hogy nem állsz készen a törlésre, de mi lenne, ha letiltanád csetről, hogy ne legyen folyton szem előtt?

Kis támogatás után Andi rányomott a tiltásra, és reméltem, hogy hamarosan nyugodtabb lesz a lelke.

Mivel a tegnapi edzéstől és az izomláztól hihetetlenül fittnek éreztük magunkat, úgy döntöttünk, elmegyünk az egyikélményfürdőbe kikapcsolódni pár órára – és meg kell, hogy mondjam, igazán klassz délután volt. Néha üldögéltünk a jacuzziban, néha pedig gyerekek módjára, megállás nélkül másztuk a lépcsőfokokat, hogy egy újabb kört csússzunk a csúszdán. Ráadásul még két új ismerősre is sikerült szert tennünk, amikor a sorban várakoztunk, Andi ugyanis beszélgetésbe elegyedett az egyik mögöttünk álldogáló sráccal, és a haverjával. Innentől kezdve még társaságunk is akadt, és bár Andi megsúgta, hogy nem az esete a pasi, és egyébként sem keres most magának senkit, mégis láttam rajta, hogy jól esett neki az udvarlás. Úgyhogy mikor este hazaértünk, örömmel vettem tudomásul, hogy ez akét napos program jobban sikerült, mint terveztem – ugyanis az önbizalom növelős részre még nem volt konkrét ötletem. A sors viszont önmagában is megoldotta a dolgot, és elérte, hogy az egyik legjobb barátnőm legalább egy lépéssel közelebb kerüljön a szakítás kiheveréséhez.

Miután Andi hazament vasárnap (sokkal vidámabban, mint ahogy jött), volt időm átgondolni a helyzetet. Tudtam, hogy bár a hétvége kicsit feldobta a kedvét, továbbra is ott fogok állni mellette, mert a megszokott környezetben uralkodik el rajtunk legkönnyebben a búskomorság. De persze, ha jobban belegondolunk, ez az egész szomorúság így normális; hiszen láttál már olyan személyt, aki őrülten szerelmes volt a párjába, és a szakítás egy cseppet sem viselte meg? Ugye, hogy nem! Hiszen azok, akik tényleg erős érzésekkel rendelkeznek, sokkal magasabbról zuhannak a mélybe. Nekik mindig nehezebb. De épp ettől olyan különlegesek ezek a kapcsolatok, hiszen annyival boldogabbak is voltak egykor. Ahogy az az Időutazó felesége című könyvben is szerepel: “Nem gondolod, hogy sokkal jobb hihetetlenül boldognak lenni egy kis ideig, még ha el is veszíted aztán, mint csak közömbösen érezni magad egész életedben?” Oké, persze az idézet valószínűleg nem pontos, hiszen csak a lényeg maradt meg a fejemben, de ettől még érdekes a gondolat. És bármennyire is nehéz egy hatalmas szerelmet kiheverni, az szerintem csak egyet jelent: hogy egykor nagyon boldog voltál, és tudtál teljes szívedből szeretni. És tudod, mit gondolok? Hogy amire képes voltál egyszer, arra bizony képes vagy másodszor is!

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást