Utoljára gyerekként jártam a városban; felnőtt szemmel pedig minden sokkal másabbnak tűnik. Kicsivel 9 után már ott voltunk, és mivel a szállodába csekkolásig még hátravolt nagyjából 5 óra, belevágtunk a hátizsákos turistáskodásba. Az útitervünk első megállója a Schrönbrunn volt, ahol még annyira izgatottak voltunk, hogy szinte minden bokrot lefényképeztünk emlékbe. De tényleg. Már láttam kismillió virágot (közelről és messziről is), de a lelkesedésem olyan határtalan volt, hogy mindent megörökítettem – hogy aztán persze később csak gyorsan átlapozzam őket.
Nem sokkal később már egy sétálóutcán találtuk magunkat, Kittivel pedig minden ajándékboltba be kellett mennem, ő ugyanis az összes otthoni barátját, rokonát meg akarta lepni valami aprósággal. Mire 2 óra után megérkeztünk a szállóba, a lábaimat szinte nem is éreztem, a táskám pedig (amibe teljesen feleslegesen a fél ruhatáramat bepakoltam) annyira nehéz volt, hogy azt hittem, a jobb karomat soha többé nem tudom vállmagasságnál tovább felemelni. Olvass még a témában
Igen vagy nem? Ekkora eséllyel működhet nálad a távkapcsolat csillagjegyed szerint
„Mióta megosztjuk a feladatokat, a férjemnek sincs sűrűn kedve” – Amikor az egyik fél nem akar szexelni
Messze van még? Így változik a libidód a húszas éveidtől kezdve
7 kérdés, amire ha nem tud válaszolni a párod, rossz előjel lehet
– Dóri, nézd csak, ez a recepciós srác egész aranyos! – szólalt meg egyszer csak Kitti hangosan, miközben arra vártunk, hogy egy 12 fős csoport tagjai EGYESÉVEL becsekkoljanak a szobájukba.
– Héé, halkabban, mi van, ha ő is tud magyarul?
– Ugyan, akkor már biztosan ránk nézett volna, vagy legalább megejtett volna egy mosolyt.
– Egyébként tényleg egész helyes –értettem vele egyet, majd odaadtam neki az igazoló papírt, mert végre, 30 perc várakozás után sorra kerültünk mi is.
