Adrenalin-bombára fel!
Kitti mindig is bevállalós volt, legyen szó egy erős, nagyon is alkoholos piáról vagy egy bungee jumpingról. Igazi adrenalin-függő, így legbelül sejtettem, hogy a vidámparkban kábé minden ijesztő mutatványt ki kell próbálnunk, és bár a lábam is remegni fog tőlük, végül nagyon fogom élvezni. Ahogy besétáltunk a parkba, Kitti azonnal a hullámvasút felé vette az irányt, miközben én próbáltam meggyőzni arról, hogy kezdjük valami lazábbal. Mondjuk egy szimpla sétával?
Ő viszont őrülten makacs, így egyességet kellett kötnünk: felváltva választjuk ki, mire üljünk fel, de senki sem mondhat nemet a másik javaslatára. Így hát 5 perc múlva már a hullámvasút kocsijában ültem, félig csukott szemmel, a kanyarokban sikítozva, miközben Kitti két kézzel a magasban kiáltozva nevetett.
via GIPHY Olvass még a témában
Rám írt a férje, én meg csak tépelődöm: a helyzet, amiből nőként csak vesztesen jöhetsz ki
„Mit tegyek, ha pasik nélkül boldogabb vagyok…?” Negyven felett sok nő jár ebben a cipőben
„Tudsz főzni?” Elmondom, miért vészjósló, ha egy férfi ezt kérdezi tőled
„A feleségem sosem ismeri el, ha nem volt igaza” – A gyakori panasz, amit a férfiaktól hallok terapeutaként
Miután leszálltunk, és a kézremegésem is abbamaradt, engem is elöntött az adrenalin, így egy kisebb séta után ráböktem a következőre: a 117 méter magasban forgó körhintára. Ettől még Kitti is megijedt egy kicsit, de a szabály az szabály! Bár azt hozzá kell tennem, hogy amilyen bátor voltam lentről, olyan félénk lettem fent: a hatalmas szél, és a miniatűrré változott emberek ugyanis megerősítették bennem, hogy most aztán tényleg NAGYON távol vagyok a talajtól.
A délutánunk megállás nélkül így zajlott, Kitti a hullámvasutakat választotta ki sorra (amiken én szinte a szememet sem mertem kinyitni), én pedig hol egy Kísértetkastélyra, hol egy Szabadesésre böktem rá. Mire beköszöntött az este, már szinte semmi erőnk sem maradt folytatni a városnézést, így egy rövid kupaktanács után eldöntöttük, hogy visszavonulunk a szállóba, és pihenünk. Egyszerre két érzés kezdett el hadakozni bennem egymással: az egyik a fáradtság volt, a másik pedig a kalandvágy. Hiszen majd’ leragadnak a szemeim, de ugyanakkor mégis csak kirándulunk! Aludni otthon kell! Mintha Kittin is ezt láttam volna, mert ahogy a vidámparkból kifelé jövet elhaladtunk egy diszkó mellett, mindketten megálltunk.
– Figyelj, nincs kedved egy kicsit… – kezdte Kitti a mondanivalóját, én pedig nem is hagytam, hogy befejezze, egyből rávágtam, hogy „DEHOGYNEM”! Így hát vettünk egy kanyart, és leteszteltük, milyen a buli-élet egy külföldi diszkóban.
Maga a hely szuper volt, három különböző stílusú teremmel, de azt azért hozzá kell tennem, hogy a sok német szövegű zene mellett nagyon megörültünk, amikor valami ismerős dallamot játszott le a DJ. Szinte a fél éjszakát áttáncoltuk megállás nélkül, minden zenét végigénekeltünk (még azt is, amit nem ismertük), amikor pedig hajnali 4-kor bezuhantunk az ágyunkba, már tudtuk, hogy nagy hiba lett volna kihagyni ezt a partit. Még akkor is, ha másnap a lábunk annyira fájt, mintha egész nap kavicsokon sétáltunk volna – mezítláb.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
