Azonban nem csak a honvágy és Hópihe miatt támadt kedvem váratlanul hazalátogatni néhány napra. Valójában már kábé két hete kinéztem magamnak ezt a hétvégét, miután a Facebookon meghívást kaptam az „Osztálytalálkozó” eseményre. Hát igen, manapság mindent online intéznek, de mióta egy ismerősöm a közösségi oldalon jegyezte el a barátnőjét, én már semmin sem lepődök meg.
Persze a résztvevők listáját elnézve annyira tűnt izgalmasnak a találkozó, mint egy több órás csiga futóverseny. „Vele négy év alatt megközelítőleg háromszor beszéltünk”, „őt még annyira sem kedvelem, mint az előző lányt”, „vele pedig még akkor sem találkoznék, ha hat számjegyű összeget kapnék cserébe”. Jó, ebben az esetben azért megfontolnám, de csakis ebben! Már épp készültem a „Nem megyek” gombra kattintani (hiszen a két legjobb középsulis barátnőmmel egyébként is bármikor tudok találkozni), amikor a szemem megakadt Márk nevén.
Márk volt életem első igazi szerelme, és ez indította be a korábbi gondolat-lavinát. Épp az utolsó tanévben költöztek a környékre, és ekkor lettünk osztálytársak is. Meg kell hogy mondjam, kezdetben egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Csak egy hétköznapi srácnak tűnt, akit a többi lány folyamatosan körbeugrált az újdonság varázsa miatt, így hónapokig nem is beszéltünk egymással. A szalagavató-bulin aztán megtört a jég, miután kiderült, hogy ugyanazokat a sorozatokat imádjuk, és mire elérkeztünk a ballagásig, már túl voltunk az első igazi randinkon is. Ez alatt fagylaltot és parkban sétálást értek, de mégis, életem egyik legjobb délutánja volt. Olvass még a témában
Csak szingli lehet és csak egy van belőle? 10 óriási mítosz a lelki társunkról
Csillagjegyed szerint így gyógyul be a legkönnyebben a szíved szakítás után
„A férjem olyan, mintha a gyerekem lenne.” – Hogyan kerüljön ki a férj a gyerek-zónából?
Meg tudnál bocsátani egy félrelépést? Teszteld, mennyire vagy elnéző!
Az a nyári szünet tényleg varázslatosan telt el. Hetente többször is találkoztunk, a fennmaradó napokon pedig szinte egyfolytában a telefonon lógtunk. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi „első” belefér három rövidke hónapba. Első csokor virág, közös strandolás, apróbb veszekedés, együtt alvás, és a listának még csak az elején tartok. De ahogy az a nyári szerelmeknél elkerülhetetlenül lenni szokott; a nappalok egyre rövidebbek lettek, és ezzel egyenes arányosságban a beszélgetéseink is.
