Kb. hajnali 2 felé járt az idő, amikor a tánc és az italok hatására teljesen elöntött a forróság. Kristófnak pedig támadt is egy mentő ötlete: mivel a parti hamarosan egyébként is véget ér, mi lenne, ha elmennénk inkább sétálni egy kicsit? Elnézve Viki fáradt tekintetét, a toporgó táncosokat és a végtelen mennyiségű üres üveget, úgy gondoltam, valószínűleg igaza van. Így hát elköszöntem a menyasszonytól, és elindultunk kettesben a hűvös, de számomra egész kellemesnek tűnő őszi éjszakába.
Az este hátralévő része varázslatosan telt el. Sétáltunk a csillagok alatt, Kristóf közben végig fogta a kezem, és az egészben az volt a legjobb, hogy mindenről tudtunk beszélgetni; munkáról, sorozatokról, könyvekről, egyszerűen nem volt közöttünk kínos csend. Rég éreztem magam ilyen jól. Épp ezért örültem annyira, amikor lekuporodtunk egymás mellé egy padon, és megcsókolt. Minden olyan tökéletes volt. Bár tudtam, hogy reggel mindketten ellentétes irányba indulunk, nem gondoltam a másnapra. Inkább csak élveztem a pillanatot, amiről azt kívántam, bárcsak sosem érne véget.
20 órával később a lakásomban ültem a kanapén, és próbáltam legyömöszölni néhány kanál levest a torkomon. Életerőm kb. egy fadarabéval volt egyenlő, és még ahhoz is komoly erőfeszítésekre volt szükségem, hogy a mosdóig kisétáljak. Persze rögtön megesküdtem, hogy soha többet nem iszom egy korty alkoholt sem – ahogy azt ilyenkor mindig megteszem. Kristóffal hajnalig beszélgettünk, és aztán telefonszámot cseréltünk, de mindketten tudtuk, hogy ez dolog kettőnk között a távolság miatt valószínűleg ennyivel véget is ért. Mindenesetre szuperül éreztem magam vele, és egyetlen percet sem törölnék ki belőle. Olvass még a témában
Ha jobban belegondolok, lehet, hogy butaság volt annyira határozottan elzárkózni a párkapcsolatok és a randizás gondolatától. Persze ezek után sem fogok őrült módjára viselkedni, és pasivadászatra indulni, de talán megpróbálhatnék egy kicsit nyitottabb lenni. Hiszen ha valaki esetleg betoppanna az életembe, nem szeretném elmulasztani azért, mert a rossz tapasztalataim miatt csukott szemmel járok. Szóval a döntés megszületett: adok még egy esélyt az ismerkedésnek, készen arra, hogy – még ha hosszú évek múlva is – egyszer én is hercegnő módjára lejthessek végig abban a bizonyos fehér ruhában.
