2. fejezet: Bemelegítés egy kis bökkenővel
Mivel az utóbbi időben eléggé megfogyatkoztak a találkáim Bálinttal, egy ideig csöndesen méregetett a plüssmackója mögé rejtőzve. Részben aggódni kezdtem, hogy egész nap félénken fog üldögélni a sarokban, hiszen akkor hogy fogom például megebédeltetni? Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy végül is nem lehet elég korán megtanítani a gyerekeknek, hogy óvatosan kell bánni az idegenekkel.
Körülbelül röpke fél órába és egy meglehetősen idétlen bábjátékba telt, mire sikerült a félénk távolságtartást átalakítanom, csakhogy a dolog túl jól sült el: Bálint addigra már a hátamon ülve akart lovacskásat játszani. Persze hogy is lehet nemet mondani egy kisgyerek vidám nevetésének? Így hát megpróbáltam magam beleélni a szerepbe, és feltöröltem a nadrágommal a lakás minden pontját, csak hogy jól érezze magát. A játék addig egészen szórakoztató volt, míg egy hirtelen mozdulatnál ruhaszakadás hangját nem hallottam.
Rögtön felnéztem a hátamra (már amennyire ez anatómiailag lehetséges), hátha Bálint ruhája akadt bele esetleg a kilincsbe, de szerencsére ő továbbra is mosolyogva kapaszkodott a hajamba. Úgyhogy nyomozói vénámat előkapva kiderítettem, hogy bizony a kedvenc farmernadrágom, amit nemrég még felmosórongynak használtam, a két combom találkozásánál sikeresen kiszakadt. Egy ideje már sejtettem, hogy nem fogja sokáig bírni, hiszen a lábaim séta közben összedörzsölődnek, és végül minden nadrágom így végzi – na de erre még azért nem voltam felkészülve. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
