K.: Hogy jött a képbe a befőzés?
V.: Amikor kicsi voltam, a nyári szüneteket a nagymamámnál töltöttem, aki nagyon-nagyon jól főzött és mindig volt befőzés is a programban. Savanyúságokat, szörpöket, lekvárokat készített, én pedig lelkesen segítettem neki. Az ő konyhájában éreztem azt először, hogy mennyire jó dolog csodát tenni a zöldségekkel, gyümölcsökkel.
Felnőttként eleinte az ő receptjeivel próbálkoztam, de amikor megszületett Marci, tudatosabb lettem. A kisfiamnak nem akartam sok cukrot, tartósítószert adni, így a bolti lekvárok, savanyúk, szörpök alapból nem jöhettek számításba. Ráadásul nekem inzulinrezisztenciám van, így fokozottan fontos, hogy mi kerül az asztalra.
