Nikoletta hivatásos befőző lett, és végre úgy érzi, az álmai szerint él

Nikoletta hivatásos befőző lett, és végre úgy érzi, az álmai szerint él

Címlap / Életmód / Pénz és hivatás / Nikoletta hivatásos befőző lett, és végre úgy érzi, az álmai szerint él

Pászt-Elekes Nikoletta pont ilyen. Amikor arról beszél, hogyan készíti a szendvicsuborkát vagy a tokajis sárgabaracklekvárt, végig mosolyog. Így érdemes élni, nem igaz? Nikollal a teraszukon beszélgettünk egy finom kávé mellett.

Pászt-Elekes Nikoletta interjú

Pászt-Elekes Nikoletta,

az Otthonka alapítója

K.: Az életed nem mindig a befőttesüvegek körül forgott, igaz? Mivel foglalkoztál?

V.: Azt hiszem, az én életemre mondják azt, hogy minden fiatal nő ilyet szeretne. Álommunkám volt, hiszen nagy kozmetikai márkákat segítettem közgaszdászként, marketingesként, brandmanagerként. Rengeteget utaztam, Párizs olyan volt számomra, mint egy második otthon. Csodálatos volt, egy ideig…

Később már nem találtam meg benne igazán önmagam, így próbáltam más vizekre evezni, így közelebbről megismerkedtem a feng-shuival, tanácsadó lettem, de oktattam aerobikot is. Amikor a kisfiam, Marci megszületett, nem volt kérdés, hogy itthon maradok vele, amíg csak lehet.

K.: Hogy jött a képbe a befőzés?

V.: Amikor kicsi voltam, a nyári szüneteket a nagymamámnál töltöttem, aki nagyon-nagyon jól főzött és mindig volt befőzés is a programban. Savanyúságokat, szörpöket, lekvárokat készített, én pedig lelkesen segítettem neki. Az ő konyhájában éreztem azt először, hogy mennyire jó dolog csodát tenni a zöldségekkel, gyümölcsökkel.

Felnőttként eleinte az ő receptjeivel próbálkoztam, de amikor megszületett Marci, tudatosabb lettem. A kisfiamnak nem akartam sok cukrot, tartósítószert adni, így a bolti lekvárok, savanyúk, szörpök alapból nem jöhettek számításba. Ráadásul nekem inzulinrezisztenciám van, így fokozottan fontos, hogy mi kerül az asztalra.

Pászt-Elekes Nikoletta interjú
Otthonka

K.: Ezt értem, de hogy lettél hivatásos befőző? Ez nagyon érdekes!

V.: Ez egy hosszabb folyamat volt. Egyre több dolgot készítettem itthon, de szerettem volna többet és többet tudni a tartósításról, a savanyításról. Ehhez pedig beiratkoztam egy tanfolyamra, aminek az elvégzése után hivatalosan zöldség- és gyümölcs-feldolgozó lettem. Sok mindent megtanultunk a tanfolyamon.

Megtudtam, hogy milyen veszélyei lehetnek a helytelen házi tartósításnak, hogyan kell jól csinálni a tartósítószermentes dolgokat. Boldogsággal tölt el, hogy olyan élelmiszert adhatok a családomnak, amiről tudom, hogy pontosan mi került bele, nem érhet meglepetés. Persze nem gondoltam, hogy hivatásszerűen fogom ezt csinálni, mostanra azonban ez a megélhetésem.

Befőzés házilag
Otthonka

K.: Miért döntöttél úgy, hogy a befőzés lesz innentől a hivatásod?

V.: A végső lökést a járvány adta. Teljesen átírta a terveimet. Ezelőtt azt gondoltam, visszatérek majd a pörgéshez, de ez elvetélt ötlet volt, hiszen a kisfiam mellett amúgy sem igazán lehet pörögni. Négy-hat órás munkát találni nem egyszerű, a régi munkahelyemre pedig nem tudok visszamenni. Marci most megy oviba, én pedig teljes erőbedobással a befőzésre és az új ötletek megvalósítására koncentrálok majd. 

K.: Hol szerzed be a hozzávalókat?

V.: Sok mindent magunk termelünk meg. A Covid miatt sok időnk lett, a férjem is itthonról dolgozik, így közös élmény a kertészkedés. Van mellettünk egy hétvégi telek, ahol kis konyhakertünk van, paradicsomot, fűszernövényeket, cukkinit, uborkát és sok mást is megtermelünk. Amit nem, azt igyekszem piacon beszerezni, helyi termelőktől. Vannak dolgok, amit egyenesen az utcán, kisasztalról áruló nénikétől veszek, mert tudom, hogy szívét-lelkét beleteszi.

Savanyítás házilag
Otthonka

K.: A recepteket te találod ki? Honnan inspirálódsz?

V.: Igen. Sok-sok kísérletezés eredménye egy-egy tökéletes recept. Sokszor ajándékozok barátoknak, és kikérem a véleményüket. A családom és a barátok ízlésvilága közelebb visz a végső megoldáshoz. Imádom a különlegességeket. A sárgabaracklekváromba például mindig teszek egy kis Tokaji Aszút. Ez egy finom kis adalék, ami elmélyíti a barack ízét. Csodás páros.

Most például piros bazsalikomból készítettem szörpöt. Ugye, hogy meredeknek hangzik? Pedig nagyon finom. Képzeld, még félkész ételeket is teszek el, például karfiollevest vagy édes-savanyú mártást. Na, erre a férjem először azt mondta, hogy ebből inkább ne csináljak sokat, mert ő aztán biztos nem eszik belőle.

Megkóstolta, és azóta majd’ minden héten kéri, hogy készítsek édes-savanyú csirkét. El is fogyott a szósz, idén dupla mennyiséget készítek. Így alakulnak a receptek, így kristályosodnak az ötletek. Az egész természet inspiráció. Mindenhol úgy nézek körül, hogy miből lehet valamit készíteni. Idén még az anyák napi orgonacsokromat is befőztem. Szörpöt készítettem a virágokból. 

K.: Mik a távolabbi terveid?

V.: Szeretnék online és személyes workshopokat, tanfolyamokat tartani, átadni a megszerzett tudásom. Fantasztikus érzés olyasmivel foglalkozni, ami öröm számomra. Jó látni a mosolyt az arcokon. Minden évszak tartogat valami csodát, és ezt megélni a legjobb dolog a gasztronómia által.

*Wass Albert gondolata, az eredeti idézet: „Vannak emberek, akiknek az arcához hozzátartozik a nevetés.”

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást