Az általunk beszélt nyelvek meglepő hatással lehetnek arra, ahogyan a világról gondolkodunk, és még arra is, hogyan mozgunk benne.
Ha arra kérnének, hogy átlósan menj át egy mezőn, tudnád, mit kell tenned? Vagy mi lenne, ha ma 5 ezer forintot kínálnának, vagy egy hónappal később ennek a dupláját – hajlandó lennél várni? És hogyan rendeznél sorba 10 fotót a szüleidről, ha azt az utasítást kapnád, hogy időrendi sorrendbe kell rendezd őket? Vízszintesen vagy függőlegesen? Milyen irányba mozdulna el az idővonal? Ezek egyszerű kérdéseknek tűnhetnek, de figyelemre méltó módon az ezekre a kérdésekre adott válaszaidat valószínűleg befolyásolja az általad beszélt nyelv(ek). A nyelvnek ugyanis fontos hatása lehet arra, hogy érzékeljük a teret és az időt.
Nyelv vagy gondolkodás: melyik mit határoz meg?
A nyelv és e két fontos dimenzió észlelése közötti kapcsolat egy régóta vitatott kérdés középpontjában áll: a gondolkodás egyetemes és a nyelvtől független dolog, vagy inkább az határozza meg a gondolatainkat? Ma kevés kutató hiszi el, hogy gondolatainkat teljes mértékben a nyelv alakítja. Elvégre tudjuk, hogy a csecsemők és kisgyermekek gondolkodnak, mielőtt beszélni kezdenek. Egyre több szakértő azonban úgy véli, hogy a nyelv ugyanúgy befolyásolhatja gondolkodásunkat, mint ahogy gondolataink és kultúránk is befolyásolhatja a nyelv fejlődését. „Valójában mindkét irányban működik a dolog” – érvel Thora Tenbrink, a brit Bangori Egyetem nyelvésze.
Nehéz figyelmen kívül hagyni azt a bizonyítékot, hogy a nyelv befolyásolja a gondolkodást – érvel Daniel Casasanto, az amerikai Cornell Egyetem kognitív pszichológusa. Például tudjuk, hogy az emberek olyan dolgokra emlékeznek, amelyekre jobban odafigyelnek. A különböző nyelvek pedig arra kényszerítenek bennünket, hogy egy sor különböző dologra figyeljünk, legyen az nem, mozgás vagy szín. „Ez egy olyan megismerési elv, amelyet szerintem senki sem vitatna” – mondja Casasanto.
Nyelvészek, idegtudósok, pszichológusok és mások évtizedeket töltöttek azzal, hogy feltárják, hogyan befolyásolja a nyelv gondolatainkat. Gyakran olyan elvont fogalmakra összpontosítottak, mint a tér és az idő, amelyek nyitottak az értelmezésre. De tudományos eredményeket elérni nem könnyű. Ha csak összehasonlítjuk a különböző nyelveket beszélő emberek gondolkodását és viselkedését, nehéz meggyőződni arról, hogy a különbségek nem a kultúrán, a személyiségen vagy valami egészen máson alapulnak. A nyelvnek az önkifejezésben betöltött központi szerepe megnehezíti, hogy függetlenítsük a többi hatástól.
Metaforák és idő
Vannak azonban módszerek ennek a kikerülésére. Casasanto például gyakran tanítja az embereket a laboratóriumában más nyelvek metaforáinak (saját nyelvükön történő) használatára, és megvizsgálja, milyen hatással van ez a gondolkodásukra.
Tudjuk, hogy az emberek gyakran használnak metaforákat, hogy elvont fogalmakon gondolkodjanak – például „magas ár”, „hosszú idő” vagy „mély gondolat”. Így nem hasonlítja össze a különböző kultúrájú embereket, ami befolyásolhatja az eredményeket.
Ehelyett arra összpontosít, hogyan változik a gondolkodás ugyanazon emberekben, akik ugyanabból a kultúrából származnak, miközben két különböző módon beszélnek. Ezért a kulturális különbségek kikerülnek az egyenletből.
Kapcsolódó cikkek
Lera Boroditsky kognitív tudós, aki az egyik úttörője annak a kutatásnak, hogy a nyelv hogyan manipulálja gondolatainkat, kimutatta, hogy az angolul beszélők általában vízszintes vonalnak tekintik az időt. Előremozdíthatják a megbeszéléseket, vagy kitolhatják a határidőket. Hajlamosak arra is, hogy az időt úgy tekintsék, mint ami balról jobbra halad, nagy valószínűséggel összhangban azzal, ahogyan az angolt olvassuk vagy írjuk.
Eközben a mandarinul beszélők az időt gyakran függőleges vonalként képzelik el, ahol felfelé a múltat, lefelé a jövőt jelölik. Például a xia („le”) szót használják, amikor jövőbeli eseményekről beszélnek, így a „jövő hét” szó szerint „lefelé” lesz. Az angolhoz hasonlóan ez is összhangban van azzal, ahogy a mandarin nyelvet hagyományosan írták és olvasták – a sorok függőlegesen futnak, az oldal tetejétől az aljáig.