Azt gondolnánk, hogy minél iskolázottabb valaki, annál inkább fontos számára, hogy mit mondanak, és nem az, hogy ki mondja. De ez nem feltétlenül van így.
Az 1980-as években Richard E. Petty és John T. Cacioppo pszichológusok írták le a „Feldolgozási valószínűség modelljét”, hogy szemléltessék a meggyőzés működését. A „feldolgozás” itt azt jelenti, hogy az ember mennyire gondosan gondolja át az adott információt.
Ha jelen van az emberek motivációja és képessége az alapos gondolkodásra, akkor a „feldolgozás valószínűsége” nagy. Ez azt jelenti, hogy az emberek valószínűleg odafigyelnek és következtetéseket vonnak le a releváns információk vagy az üzenet érvei alapján.
Meggyőzési útvonalak
Az elmélet szerint két út vezet mások meggyőzéséhez. Az első típus, amelyet „központi” útnak neveznek, a hallott üzenetek gondos és átgondolt mérlegeléséből származik. Amikor a központi útvonal be van kapcsolva, aktívan értékeljük a bemutatott információkat, és megpróbáljuk felismerni, hogy igaz-e vagy sem.
A „periférikus” útvonal bekapcsolásakor a tényleges információ vagy az üzenet tartalma mellett nagyobb figyelmet fordítunk a jelekre. Például értékelhetjük valakinek az érvelését az alapján, hogy mennyire vonzóak vagy hol oktatták őket, anélkül, hogy figyelembe vennénk üzenetük tényleges érdemeit.
Amikor egy üzenetet periférikus úton fogadunk el, hajlamosabbak vagyunk passzívabbak lenni, mint amikor egy üzenetet a központi útvonalon keresztül fogadunk el. Mivel az érvek feldolgozásának motivációja és / vagy képessége csökken, a perifériás jelek egyre fontosabbá válnak a meggyőzés szempontjából.
Amikor meggyőződésünket megváltoztatjuk egy érv tényleges érdemének (központi útvonal) mérlegelésével, frissített meggyőződésünk általában kitartan, és erőteljesebbek az ellenvéleményekkel szemben, mint amikor perifériás feldolgozással frissítjük meggyőződésünket.
Ha gondos és átgondolt megfontoláss útján jutottunk egy következtetésre, akkor ez a meggyőződés rugalmasabban változhat. Ez azt jelenti, hogy a periférikus úton könnyebben manipulálhatók vagyunk.
Ki a leginkább manipulálható?
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy az alacsonyabb végzettségűek könnyebben befolyásolhatóak. De a kutatások szerint ez nem biztos, hogy igaz.
A magas státuszú embereket jobban foglalkoztatja, hogy mások hogyan tekintenek rájuk.
Keith Stanovich, a pszichológia professzor a „myside bias”-ról folytatott kutatásával kapcsolatban azt írta:
„Ha magas intelligenciájú személy vagy … akkor egy átlagemberhez képest kevésbé valószínű, hogy észreveszed, ha a meggyőződésed a társadalmi csoportoktól származtatod. Mivel a csoporthoz tartozol, és mert megfelelnek temperamentumodnak és veleszületett pszichológiai hajlamaidnak.”
Az elit egyetemek hallgatói és diplomásai hajlamosabbak a myside elfogultságra. Valószínűbb, hogy „ők értékelik a bizonyítékokat, bizonyítékokat generálnak és saját korábbi véleményük miatt elfogult módon tesztelik a hipotéziseket”.
Több diploma=több előítélet?
A kutatások arra is rávilágítanak, hogy minél magasabb az iskolázottsága valakinek, annál hajlamosabb a periférikus utat követve elfogadni a hamis érvelést is, mint hogy egy másik, alacsonyabb iskolázottságú csoport egyébként releváns érveit meghallgassa. A magasabb iskolázottságú emberek ugyanis sokkal jobban félnek a státuszuk elvesztésétől, amivel a saját társadalmi csoportjuk elveinek megkérdőjelezése járna.
Érdemes megérteni azt is, hogy a magasan képzett emberek hogyan tekintenek másokra és társadalmi kapcsolataikra. „A legjobbak vagy a legrosszabbak másokban: az általánosított más észlelések mértéke” címmel Richard Rau írt tanulmányt a Münsteri Egyetemen.
A kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljenek embereket a közösségi médiában látható profilok és videók alapján. A résztvevőket megkérdezték, mennyire értenek egyet az olyan kijelentésekkel, mint a „szeretem ezt a személyt” és „ez a személy hideg szívű”. Ezután a résztvevők válaszoltak a magukra vonatkozó különféle kérdésekre.
A diplomások következetesen kevésbé pozitív értékekkel ruházták fel a többi embert. A cikk arra a következtetésre jut, hogy „az emberek érzéseinek, magatartásának és társas kapcsolatainak megértéséhez kulcsfontosságú tudni, hogy melyik általános véleményt vallják másokról … minél magasabban képzett valaki, annál kevésbé gondol pozitívan másokra.”
Tehát a tehetős emberek számára fontosabb a státuszuk. Ők úgy gondolják, kisebb a befolyásuk és jobban félnek a munkájuk vagy a megítélésük elveszítésétől, miközben kevésbé kedvezően gondolkodnak másokról. Ez pedig azt is befolyásolja, hogy milyen érvekre hallgatnak, amikor véleményt formálnak valamiről.