Amikor a gyereket az oviban megveri egyik társa, ott állunk mellette, és ellátjuk mindenféle tanáccsal. Vagy azzal, hogyan lehet megoldani a konfliktust erőszakmentesen, vagy azzal, hogyan védheti meg magát fizikailag – minden szülő vérmérséklete szerint orvosolja a problémát. De mi van akkor, ha gyerekünket felnőtt korában éri atrocitás? Mi van akkor, ha mondjuk lányunkkal agresszív a barátja?
Felelős vagy magadért
A gyerek legnagyobb hibája, hogy védi szüleit, emiatt nem mond el semmit a problémából. Sok esetben a szülő csak későn tudja meg biztosan, hogy nagy a baj.
A szülő mindig szülő marad, ez az ő felelőssége, míg a gyereké az, hogy saját magáért legyen felelős. Tehát, segítséget kell kérnie, mégpedig azoktól, akik önzetlenül képesek erre – a szüleitől.
A szülő legnagyobb félelme az, hogy mi lesz akkor, ha ő már nem lesz, ki fog segíteni gyerekének, ha bajban lesz. Tehát, addig kell segítséget kérni, amíg vannak az embernek szülei.
A probléma súlyosbodni fog, a szülő pedig öregszik és egyre kevesebb lehetősége van a segítségnyújtásra. Minél előbb beszél a gyerek a problémáról, annál biztosabb a „siker”.
