A nyüzsgő irodai hétköznapok után mindenre vágyott, csak perpatvarra nem, de a pár centis falakon még a légy zümmögése is áthallatszott, nemhogy az az éktelen kiabálás, amit Klári művelt a családjával. Bekapcsolta a rádiót, de az sem volt képes elnyomni a szitkozódás, gyereksírás, ajtócsapkodás hangjait – inkább ki is kapcsolta.
– Megmondtam, hogy azt is vegyél! Még ennyit sem lehet rád bízni?
– Elfelejtettem.
Olvass még a témában
– Akkor nem eszel! Legalább nem kell kínlódnom vele!
