Egyéb

Így bánik egy gyógyszerfüggő a gyerekeivel

Így bánik egy gyógyszerfüggő a gyerekeivel

– Azonnal pakold össze a cuccaidat!
– Nem lehetne egyszer az életben csendben maradni?

– Azonnal pakold össze a cuccaidat!

– Nem lehetne egyszer az életben csendben maradni?

– Elegem van belőletek, lusta, trehány kölykök!

– Ne mondjam el még egyszer! Sipirc, pakolni! – süvöltötte magából kikelve a panelszomszéd, és Kati elborzadva gondolt a rá váró órákra.

A nyüzsgő irodai hétköznapok után mindenre vágyott, csak perpatvarra nem, de a pár centis falakon még a légy zümmögése is áthallatszott, nemhogy az az éktelen kiabálás, amit Klári művelt a családjával. Bekapcsolta a rádiót, de az sem volt képes elnyomni a szitkozódás, gyereksírás, ajtócsapkodás hangjait – inkább ki is kapcsolta.

– Megmondtam, hogy azt is vegyél! Még ennyit sem lehet rád bízni?

– Elfelejtettem.

– Akkor nem eszel! Legalább nem kell kínlódnom vele!

– De Anya! Megígérted, hogy csinálsz! – zokogta a gyerek hangosan.

– Liszt nélkül nem tudok…– csapta le a fakanalat a tállal együtt az asztalra hangos csörömpöléssel.

Csend lett. Kati megkönnyebbülten sóhajtott fel: végre kikapcsolódhat egy kicsit. Kényelmesen elhelyezkedett, elővett egy nő magazint, fellapozta, még el is bóbiskolt egy kicsit.  Az ajtócsengő hangja riasztotta fel. Álmosan indult ajtót nyitni. Klári állt ott gondterhelten.

– Ne haragudj, hogy megzavarlak a hétvégi pihenődön… (Már rég megtetted – futott át Kati gondolatain), de segítséget szeretnék kérni tőled.

– Persze. Gyere be! Mit adjak? Van itthon csaknem minden: só, liszt, cukor, tojás… – mindig lespájzolok mindenből, hogy ne akkor kelljen rohangálni, amikor már kellene – terelgette Klárit a konyha fellé.

Klári csodálkozva nézett rá, majd a fejéhez kapott.

– Ja. Áthallatszott, Sajnálom – mentegetőzött elpirulva. – De néha nagyon fel tudnak mérgelni…

– Semmi baj. Szóval mi készül?

– Semmi. Csak egy nyugtatóért szaladtam át… Az enyém tegnap elfogyott, és nem volt időm kiváltani az újat.

Kati egyszeriben mindent megértett: a mesterséges nyugalom hiánya tette olyan zajossá a délelőttöt.

– Ígérem, visszaadom – fogadkozott Klári. – Kölcsönbogyó visszajár.

Ennyiben maradtak, bár Kati remélte, soha nem lesz rá szüksége.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást