Család / Életmód

A babával való alvás

A babával való alvás

Gyakori kérdés, hogy jó vagy sem megosztani az ágyat a babákkal. Sok szülő csak akkor alszik nyugodtan, ha maga mellett tudja a picit, mások első pillanattól kezdve engedik önállóan aludni a babát.

Melyek a helyes alvási szokások, amelyekre a babát szoktatni kell, illetve milyen következményei lehetnek, ha a kicsi a szülőkkel alszik?

A gyermek alvási nehézségei állandó aggodalomra adnak okot a szülőknek: a rosszul alvó gyerek éjszakai sírása nem engedi a szülőket aludni. Lássuk melyek lehetnek a baba nehéz elalvásának okai:

– az idegrendszere nem fejlődött még ki teljesen
– helytelen lefekvés előtti szokások
– a baba folyamatosan változó igényei
– az alvási szokások még nem alakultak ki (különösen igaz az újszülött pici babák esetében)
– betegség, fájdalom

Az éjszaka minden csecsemőt próbára tesz, hisz a világ ilyenkor “eltűnik” számukra. A gyerekek még nem képesek megnyugtatni saját magukat, nem ismerik az egyedüllét érzését. Az éjszaka egy elválást jelent számukra, amikor a szülő már nincs mellettük, ezért elhagyva érzik magukat. Ezért igénylik az anya közelségét, a megnyugtatást. Aztán ott a szoptatás problémája is, amely arra ösztönzi az anyákat, hogy közeltartsák gyermeküket magukhoz, így ha etetésre kerül sor csak magukhoz ölelik a babát, megszoptatják és máris aludhatnak tovább!

Egy britt tanulmány szerint a nők 46%-a osztja meg babájával az ágyat az első hónapban, míg a nők 21%-a alszik együtt a 3-12 hónapos kicsivel. A tényleges adatok valószínüleg még nagyobb százalékot mutatnának, hisz a szülők nagytöbbsége hálószobájába költözteti a babaszobát, hogy egyszerre tudjanak aludni.

A síró gyerekre különböző módon reagálnak a szülők. Szakértők szerint a baba ilyenkor csak azt akarja, hogy ottmaradj, beszélj hozzá, érezze a közelségedet. Szerencsés esetben megnyugszik, és ha visszamész aludni ő is elalszik. Ha a helyzet rosszabodik, akkor a szülő képtelen lesz egy nyugodt alvásra.

A közös alvás időtlen idők óta létezik, de 150 évvel ezelőtt jelentősen csökkent az együttalvások mennyisége. Míg a 19. században a legtöbb szülő együttaludt a kicsivel, a modern civilizáció eljövetelével nőtt a biztonság, a tér és a kényelem érzése az egész család számára. A vallás, orvostudomány, pszichanalízis és gazdaság változásaival az egész időszak “ellenőrzöttebbé” vált, az anyukák nem félnek már egyedül hagyni gyermekeiket, hisz felvilágosultabb világban élnek.

Hogy mi a legjobb a baba számára, azt minden anya el tudja dönteni, viszont tény, hogy az első 3-4 hónap után érdemes külön szobában altatni a picit, ez személyiségének is fejlődést jelent, ráadásul a szülők szeremi életére is jó hatással lesz.

Nincs azonban bizonyíték arra, hogy az éjjeli közelség lelki károkat okozna a gyereknek. Az viszont biztos, hogy a kiegyensúlyozott párkapcsolathoz szükséges külön altatni a gyereket. A legtöbb európai országban például egyedül szokás altatni a piciket, így a baba is, a szülők is nyugodtan tudnak aludni. A szigorú szétválasztás sem egészséges, mert pszichológiai kockázatot és zavart jelenthet a pici számára.

Lehetetlen felsorolni az összes módszert, amellyel különalvásra lehet szoktatni a babát. A legjobb módszer bizonyos játékok elhelyezése a kicsi mellé, amely mellett biztonságban érzi magát (gyakran a játékokat rongy vagy egyéb puha tárgy helyettesíti). Másik megoldás egy halvény fény meggyújtása a szobában, így a kicsi nem fog félni a sötéttől. Az is fontos, hogy a baba szeresse ágyát, hogy a szülők elmagyarázzák, hogy nekik, felnőtteknek másik ágyuk van, és hogy neki is van sajátja, tele sok szép játékkal és pihe-puha textilekkel (ezért annyira színesek és vonzók a gyerekágyak).

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást