Ugyan kilenc hónapot már együtt töltöttetek, a baba születése utáni első napok, hetek az ismerkedés jegyében telnek. Nem csupán egymással: a csöppség a számára kitágult világgal is ismerkedik, te pedig a merőben új szerepben, anyaként bontogatod olykor még bizonytalan szárnyaidat.
Kommunikáció
A kicsi számára a veled való kommunikáció fő eszköze az első hónapban – és még sokáig – a sírás, mellyel jelzi, ha éhes, fáj a hasa, álmos vagy csak a közelségedre vágyik.
Van anyuka, aki pár hét után már meg tudja állapítani a baba sírásából, hogy épp mit szeretne, de ez nem megy mindenkinek olyan könnyen – a lényeg, hogy mindig figyelj és reagálj a jelzéseire, hogy biztonságban érezhesse magát.
Szexi anyukák harca, avagy egy csinos nő is lehet jó anya
Fizikai szükségletei mellett ugyanolyan fontos számára, hogy érezze, törődnek vele és szeretik, odafigyelnek rá.
Alvás
Ideje nagy részét alvással tölti, mely elengedhetetlen idegrendszere éréséhez és megfelelő testi-lelki fejlődéséhez.
Általában napi 14-16 órát alszik, de természetesen vannak aluszékonyabb és éberebb csecsemők is.
Kisbabádnak mindenben a segítségedre van szüksége, ez alól általában az alvás sem kivétel: a legtöbb baba nem képes csak úgy letéve, magától elaludni – ringatással, simogatással, hozzábújással vagy akár egy gyengéd masszázzsal segíthetsz neki ellazulni, de az is lehet, hogy az etetések után szenderül könnyebben álomra.
Az alvási testhelyzetet illetően megoszlanak a vélemények: vannak, akik a hason altatást preferálják, mások szerint pedig háton érdemes inkább altatni a csecsemőt.
Bárhogy is döntesz – vagy dönt a babád, hiszen úgyis tapasztalni fogod, hogy neki hogy kényelmes inkább –, napi 10-15 percet érdemes már az első néhány hétben a hasára tenni, ezzel ösztönözve, hogy próbálja emelni a fejét, így erősödnek a nyak- és hátizmai.
Mozgás
Mozgása még koordinálatlan, idegrendszeri érésének jelei a spontán, rángatózáshoz hasonló mozgások, melyek az alvása során olyan mértékűek is lehetnek, hogy akár saját magát is felébresztheti.
Ezért sem érdemes a fekhelyén plüssfigurákat vagy bármi olyat tartani, amibe beleakadhat, belegabalyodhat a baba keze.
Kedvenc testhelyzete valószínűleg a jól bevált magzatpóz: lábait behajlítva felhúzza, hátát gömbölyíti.
Hason fekve oldalra tudja fordítani a fejét és vissza, ha pedig ismerős hangot hall, a hang irányába néz és a fényre is reagál, ám még csak mintegy 30 cm-re lát jól, és csak a fekete-fehér, majd az élénk színeket képes megkülönböztetni.
Kezecskéit gyakran szorítja ökölbe, és jól működik nála a fogóreflex: ha megérinted, automatikusan rászorít az ujjadra. Ha pedig a szájához érintesz valamit, az ajkaival cuppog, szopó mozdulatokat végez.
Levegőztetés
20-30 évvel ezelőtt még a szakemberek azt ajánlották, hogy a kisbabát fokozatosan kell szoktatni a friss levegőhöz: eleinte csak a szobában nyitott ablak elé tenni, majd növelve az itt eltöltött időt vinni ki a szabadba.
Ma már az ajánlások szerint, ha nincsenek szélsőséges időjárási viszonyok, az egyhetes kisbabát is érdemes levegőztetni, a legtöbb csöppség hamar elszenderedik a friss levegőn, és akár napi többször is másfél-két óra séta ajánlott a szabadban.
Ahogy a babád cseperedik, időnként érdemes tájékozódnod, hogy melyek azok az életkori sajátosságok, fejlődési szakaszok, melyek épp aktuálisak, ám tartsd mindig szem előtt, hogy a gyerekek között jelentős eltérések lehetnek.
Ha mégis bizonytalan vagy, érdemes a védőnőt vagy a gyerekorvost megkérdezned, ahelyett, hogy ismerősök gyerekéhez hasonlítgatnád a csemetét vagy bármiben is siettetnéd.
