A szabadság ára: meg kellett tanulni jól beosztani az időmet
Sokan irigylik, hogy én osztom be a napomat. Azt viszont kevesebben látják, hogy ez nem egyszerű – sőt, néha nehezebb, mint alkalmazkodni egy fix napirendhez. Mert a szabadság csábító, de könnyű benne elveszni.
Én úgy találtam meg az egyensúlyt, hogy minden napra nagyjából ugyanannyi munkát tervezek be. Így nincs olyan, hogy „ma alig csináltam valamit, majd holnap bepótolom” – mert tudom, hogy az csak felborítaná a ritmusomat. Hetente pedig tartok egy teljes szabadnapot, amit igyekszem nem feláldozni semmilyen határidő oltárán. Ez lett az egyik legfontosabb szabályom a kiégés elkerüléséhez.
