Rengeteg dolgon segített át ez a mondat, többek között azon is, amikor felmerült bennünk a gyanú, hogy a lányunk sajátosságai talán túlmutatnak azokon a kereteken, amit a legtöbben “normálisnak” gondolnak.
Pénzügyi áttörés ősszel: így áll a 12 csillagjegy sorrendje
Talán két és fél éves volt, amikor először felmerült bennünk az autizmus gyanúja, és négy éves múlt, mire megkaptuk a diagnózist. Volt időnk tehát megbarátkozni a gondolattal, és abban is biztosak voltunk, hogy nem fogunk miatta máshogyan nézni rá, és természetesen pontosan ugyanolyan rajongással fogjuk szeretni. Mégis úgy éreztem, hogy kiszökik a szobából a levegő, amikor kimondták a diagnózist. A mondatot, ami azzal kezdődik, hogy “A gyerekemet diagnosztizálták…” sosem egyszerű hallani, mondta egy barátom, és igaza volt.
Megnyugvást kellett volna, hogy adjon, hogy nem én rontottam el dolgokat. Hogy nem azért nem tudtunk bizonyos helyzetekkel megbirkózni, mert rossz anya vagyok, vagy mert képtelen vagyok “megnevelni” a gyerekemet, mint ahogyan azt az elmúlt négy évben fájdalmasan sokan és sokszor érzékeltették velem.
Mégis azt kívántam, bárcsak én lennék a hibás. Bárcsak velem lenne valami “baj”, és nem vele lenne valami, ami megnehezíti majd az életét. Olvass még a témában
3 szokás az életemben, amitől tényleg jobban érzem magam
Beírtam a naptáramba, hogy „spontaneitás” – Így egyensúlyozok a kreatív énem megőrzése és a teendőim között
A kávé is beleszámít a napi vízfogyasztásodba? Íme, mit mondanak erről a szakértők
Nincs bajom a Halloweennel, de az otthonomba nem engedem be – és erre több okom is van
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
