Aratóünnep
Régen augusztus 20-án tartották az aratóünnepeket, ekkor értek véget az aratások, a betakarítások.
Nem csak a búzatermést és a vele kapcsolatos munkák lezárulását ünnepelték, de a zab jó minőségéért, sőt, sok helyen a málnatermésért is ilyenkor adtak hálát a templomokban és az ünnepségeken.
Új Kenyér
Az újonnan betakarított búzából megsütötték az első kenyeret, amelyet Új Kenyérnek neveztek el.
Területenként változott, hogy a kenyérrel sütés és megáldás után mi történt, de a leginkább bevett szokás az volt, hogy István király jótékonykodására emlékezve a kenyeret szétosztották a szegények között.
Király és királynő
Szent István napján az ország déli részén, főleg Szeged környékén a falvakban megválasztották az ünnep királyát és királynőjét. A kiválasztás szempontja az egész éves példamutató viselkedés volt.
A királyok és királynők egész nap irányították a falu ünnepét, gondoskodtak a jó hangulatról és az ünnepnek szóló tisztelet megadásáról.
Faállítás
Létezett olyan szokás is, hogy ezen a napon a májusfa-állításhoz hasonlóan a fiatalok egy fát állítottak a templom elé, amelyet a lányok szalagokkal díszítettek.
A díszes fát ezután egy menet a főtérre vitte, ahol a fiúk egyesével levették a pántlikákat és azt csak valamilyen ellenszolgáltatásért (leggyakrabban egy csókért) cserében adták vissza a tulajdonosoknak.
Szent István jobb keze
1038. augusztus 20-án avatták szentté Szent István államalapító királyunkat, akinek sírját ezen a napon nyitották fel, a sírban pedig a legendák alapján a jobb kezét épségben találták.
Az ereklye őrzésére Szent László király külön apátságot alapított. A Szent Jobb a középkorban eltűnt, Mária Terézia uralkodása alatt került vissza Budára.