Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
BeállítomOptimizmus
„Hogy vagy ilyen bátor/pozitív?” Huszonévesen én sem gondoltam, hogy rákos leszek, hónapokat töltök majd kórházban és erre kell majd felelnem több kórházi dolgozónak. Azt hittem, ők vannak olyan érzékenyek, hogy ne kérdezgessenek erről, ugyanis ez minden alkalommal olyan, mintha hasba vágnának. Nem vagyok sem bátor, sem optimista, próbálom túlélni ezt a rémálmot és minden alkalommal, mikor ezt a kérdést hallom, csak emlékeztetnek arra, hogy meg is halhatok.
A látogatás?
„Maga kicsoda?” kérdezte a nagymamám, amikor meglátogattam a kórházban. 87 éves volt és demens, nem ismert meg engem, az egyetlen unokáját, pedig mindig imádtuk egymást és ez nagyon fájt.
Olvass még a témában
A pulóver
„Már megint ebben a pulcsiban vagy, ennyire szereted?” Ezt az egyik gimis osztálytársnőm kérdezte mosolyogva, tényleg nem rosszindulatból. A helyzet az volt, hogy a szüleim mindketten munkanélküliek voltak és összesen kettő darab pulcsim volt, egy csúnya és egy kevésbé csúnya. Amikor elsírtam magam és elmondtam neki, hogy mi a helyzet, hozott nekem otthonról ruhákat, ami kedves volt tőle, de emiatt híre ment, hogy szegény vagyok és emiatt végig szégyelltem magam középiskolában.
A cikk folytatódik, lapozz!
