Összeroskadva
A depresszióm lebénított. Nem ettem, nem mosakodtam, nem csináltam semmit, csak meg akartam halni. Arra is képtelen voltam, hogy felálljak az ágyról és megetessem a babát, a férjem csinált mindent. Olyan gondolataim voltak, hogyha ezt az érzést elő tudná idézni mesterségesen valamelyik kormány, akkor a legsikeresebb vallatóeszköze lenne, mert ez maga volt a pokol. A férjem látta, milyen közel állok hozzá, hogy valami butaságot csináljak, ezért elvitt szakemberhez és ez túlzás nélkül megmentette az életemet.
Késleltetett reakció
A szülésem traumatikus volt, de úgy éreztem, jól jöttem ki belőle. Teljesen rendben voltam, aztán öt nappal később BUMM. Beütött a krach. Úgy tudnám leírni, mint elsöprő erejű szomorúság, halálfélelem és szorongás együtt, a nap minden percében. Elapadt a tejem, kiment belőlem minden erő, azt hittem, bármelyik percben meghalhatok. Szerencsére anyám segített és amikor elkezdtem gyógyszert szedni, végre beálltak a hormonjaim. Sok-sok év volt, mire elmúlt a mardosó lelkiismeretfurdalásom és ki tudtam mondani, hogy nem vagyok rossz anya, amiért tápszert kapott a gyerekem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
