A reakció
Néztem a férjemet, aki a fotelben ülve ringatta a babát, majd mosolyogva rám pillantott. A reakcióm nem meghatódás volt, hanem düh. Arra gondoltam, hogy mit vigyorog ez, mi a francnak örül ennyire, amikor ez az egész egy istenverte rémálom?! Ma már szégyellem, hogy ilyen dolgok suhantak át a fejemben, de akkor egyszerűen nem voltam önmagam.
Könnyek tengere
A szülés utáni első nyolc hónapról alig vannak emlékeim, az egész egy nagy homály. Csak arra emlékszem, hogy állandóan sírtam, sokkal többet, mint a gyerek.
A fotó
Meg voltam győződve, hogy elrontottam az életemet és a férjemét is. Minden nap bömbölve nézegettem magunkról régebbi fotókat és közben arra gondoltam a gyereket vádolva, hogy: „Nézd, milyen boldog ez a két ember ezen a képen, te pedig elrontottad ezt, ez a te hibád! Megölted a boldogságunkat!” Ma már elborzadok, ha ez eszembe jut, de ez az állapot sajnos ilyen: kifordul magából az ember. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
