Sokszor halljuk, hogy a külső másodlagos, mégis hajlamosak vagyunk pusztán a megjelenés alapján megítélni valakit. Pedig akár tévedhetünk is.
Amikor először találkozunk valakivel, jobbára a külső jegyei alapján alakítunk ki róla véleményt, hiszen a személyiség megismeréséhez több idő kell. Még olyan helyzetekben is ez a beidegződésünk győz, amikor a külső megjelenést teljesen felülírják olyan tényezők, amelyek biztos információt nyújtanak a személyiségről. Bebizonyosodott például, hogy a harmonikus megjelenésű vádlott kevesebbel megússza vagy a jobb külsejű szállásadó magasabb bérleti díjat kérhet el.
Sajnos a látszat alapján hozott ítéleteink gyakran tévesek. A legtöbb ember azt hiszi, képes reálisan megítélni a másik személyiségét a kinézete alapján, de általában ez nem így van.
Tényleg jól olvassuk a jeleket?
Dr. Bastian Jaeger, az Vrije Universiteit Amsterdam munkatársa egy kutatás során éppen ezt vizsgálta. Kiderült, hogy leginkább az arc kinézete számít, amikor mások személyiségjegyeit próbáljuk behatárolni, sokkal jobban hat ránk, mint maga a viselkedés.
Amikor a másikról alkotunk véleményt, három dolgot veszünk figyelembe: erkölcs, kompetencia és szociális készségek. Magyarán az érdekel minket, mennyire megbízható, intelligens a másik ember és mennyire társaságkedvelő.
A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az emberek úgy gondolják, leginkább a szociabilitást képesek megítélni az arc megjelenése alapján. Tehát olyan tulajdonságokat próbálnak bejósolni, hogy a másik mennyire kellemes társaság, mennyire barátságos.
Egy állásinterjút szimulálva a résztvevőknek olyan jelölteket kellett kiválasztaniuk, akik szerintük barátságosak és szimpatikusak, mert az elképzelt munkához ilyen személyiséget keresnek. Ezeket a tulajdonságokat a résztvevők többsége a külső megjelenés alapján próbálta megtalálni. Elképzelhetjük, hogy a valóságban is előfordulhat hasonló helyzet, amikor pusztán a külső dönt abban, hogy kit tartanak egy munkára alkalmasnak.
De miért gondolkodunk így?
A szociális készségek összefüggnek azzal, ahogyan az emberek az érzelmeiket jelenítik meg, és ahogyan mások érzelmeire reagálnak. Általában azt hisszük, hogy az érzelemkifejezés a külsőségekben mutatkozik meg és az is elmondható, hogy könnyűnek gondoljuk megítélni azokat a tulajdonságokat, amelyek a társas élethez kapcsolódnak, hiszen csak az érzelmi kifejeződést kell keresni az arcon. Azt hisszük, azonnal leolvassuk az emberek arcáról, hogy azok mennyire lelkesek, barátkozóak, nyitottak.
Pedig gyakran csak a látszat után megyünk és hajlamosak vagyunk elfogultan döntést hozni valakiről. Könnyen feltételezzük, hogy a szabályos vonások és a szép mosoly egy kellemes, a társas helyzetekben könnyen boldoguló, barátságos, kedves személyt takarnak, miközben akár teljesen más karakter is lehet valójában. A téves feltételezések alapján hozhatunk rossz döntést az emberekkel kapcsolatban, ezért érdemes kicsit jobban megismerni valakit és nem hirtelen elkönyvelni valamilyennek, kizárólag a megjelenése alapján.