Amikor először találkozunk valakivel, jobbára a külső jegyei alapján alakítunk ki róla véleményt, hiszen a személyiség megismeréséhez több idő kell. Még olyan helyzetekben is ez a beidegződésünk győz, amikor a külső megjelenést teljesen felülírják olyan tényezők, amelyek biztos információt nyújtanak a személyiségről. Bebizonyosodott például, hogy a harmonikus megjelenésű vádlott kevesebbel megússza vagy a jobb külsejű szállásadó magasabb bérleti díjat kérhet el.
Sajnos a látszat alapján hozott ítéleteink gyakran tévesek. A legtöbb ember azt hiszi, képes reálisan megítélni a másik személyiségét a kinézete alapján, de általában ez nem így van.
Tényleg jól olvassuk a jeleket?
Dr. Bastian Jaeger, az Vrije Universiteit Amsterdam munkatársa egy kutatás során éppen ezt vizsgálta. Kiderült, hogy leginkább az arc kinézete számít, amikor mások személyiségjegyeit próbáljuk behatárolni, sokkal jobban hat ránk, mint maga a viselkedés. Olvass még a témában
Ezt tartogatja nekünk az idei szeptember, avagy minden, amit a Szűz jegyűek szezonjáról tudnod kell
Szabad továbbajándékoznunk, amit kaptunk? Fontos szabályok
A hét melyik napján születtél? Így formálta a személyiségedet
„Én vagyok a férjem, a tinédzser fiam és a tízéves kislányom bokszzsákja.” – Érzelmi terhek, amiket az anyák cipelnek
Amikor a másikról alkotunk véleményt, három dolgot veszünk figyelembe: erkölcs, kompetencia és szociális készségek. Magyarán az érdekel minket, mennyire megbízható, intelligens a másik ember és mennyire társaságkedvelő.
A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az emberek úgy gondolják, leginkább a szociabilitást képesek megítélni az arc megjelenése alapján. Tehát olyan tulajdonságokat próbálnak bejósolni, hogy a másik mennyire kellemes társaság, mennyire barátságos.
Egy állásinterjút szimulálva a résztvevőknek olyan jelölteket kellett kiválasztaniuk, akik szerintük barátságosak és szimpatikusak, mert az elképzelt munkához ilyen személyiséget keresnek. Ezeket a tulajdonságokat a résztvevők többsége a külső megjelenés alapján próbálta megtalálni. Elképzelhetjük, hogy a valóságban is előfordulhat hasonló helyzet, amikor pusztán a külső dönt abban, hogy kit tartanak egy munkára alkalmasnak.
