A kártya
Egy láthatóan szellemileg visszamaradott srácot és családját szolgáltam ki a szendvicsezőben. Nagyon lassan rendelt és nehezen értettem, amit mondott, de végül összehoztuk a szendvicsét, aminek nagyon örült. Az sem érdekelt, hogy feltorlódott mögötte a sor. Miután fizettek és elmentek, a srác anyja könnyes szemmel visszajött és megköszönte, hogy „emberként bántam a fiával.” Azt mondta, az eladók többnyire szóba sem állnak vele, ezért ez sokat jelentett neki.
