Amit a szemünkkel látunk, az csak a jéghegy csúcsa – állítja Rose-Lynn Fisher. A fényképész már több olyan projektet is véghezvitt, amiben mikroszkóp alatt mutatott meg olyasmiket, amiről azt gondoltuk, már régen ismerjük. Leghíresebb kutatásában a könnycseppeket vette górcső alá.
A méhecskétől az örömkönnyig
2010-ben a tehetséges fényképész már publikált néhány fotót, amin közönséges méheket ábrázolt, azonban egy egészen új szemszögből – a százszoros, vagy néha ezerszeres nagyításban megjelenő részletek olyasmit mutattak, amiket szabad szemmel soha nem vehetnénk észre.
Fisher sajátos látásmódjáról árulkodik, hogy egy másik, szintén jellegzetes korábbi projektje is egy egészen új perspektívából mutatott meg valamit: egy műtét során a fotósnak eltávolítottak egy töredéket a csípőcsontjából, és erről készített nagyított képeket. Az igazi nagy áttörést azonban az hozta meg számára, amikor könnycseppeket kezdett mikroszkóp alatt figyelni.
Kihozta a legjobbat a legrosszabból
„Volt egy periódus az életemben, amikor nagyon sokat sírtam, rengeteg volt a változás és a veszteség is. A korábbi munkáim során rájöttem: minden, amit emberi szemmel látunk, csak a jéghegy csúcsa. Aztán volt egy pillanat, amikor egyszer csak azt gondoltam: vajon hogyan néznek ki igazából a könnycseppek?”
Fisher a saját könnycseppjét fogta fel egy kis üveglappal, majd amikor megszáradt, mikroszkóp alá tette.
„Olyan volt, mintha felülről néznék le a tájra” – írta le első benyomását a művész, aki hamarosan azon kezdett gondolkodni, van-e különbség a bánat és az öröm könnye között. A felvetés több éves projekthez vezetett, amely során Fisher saját és önkéntesek könnyeit gyűjtötte, többek között újszülött babákét is.
Nem minden könny egyforma
A tudomány eddig is három csoportba osztotta a könnycseppeket az eredetük szerint. Az alapkategóriába tartozó könny folyamatosan termelődik, noha csak kis mennyiségben, ez felel azért, hogy ne száradjon ki a szemünk. Ezen felül léteznek az érzelmek kiváltotta könnyek, amelyek pozitív vagy negatív érzelemre egyaránt jelentkezhetnek, és a reflex könnyek, amik irritáció, por, vagy éppen hagymapucolás hatására termelődnek.
A könnycseppeknek természetesen az összetétele is eltér – olajokat, enzimeket, antitesteket tartalmaznak sós vízben oldva. Ezek az összetevők megszáradva aztán nagyon változatos formákat ölthetnek, legalábbis, ha az ember mikroszkóp alatt vizsgálja őket.
Fisher több száz megszáradt könnycseppről készített nagyított fotót, és önmagához hűen azt is meglátta, hogyan illeszkednek a könnycseppek rajzolatai az univerzum rendjébe.
Ahogy mondta, a sírás az egyik legősibb mód az érzelmeink kifejezésére, és minden egyes könnycsepp történetet hordoz, akár az óceán egyetlen cseppje. A megszáradt cseppek rajzolatai pedig olyanok, mint a föld barázdái és síkjai, amelyek több ezer év alatt alakultak ilyenné. Egy könnycsepp nagyjából egy perc alatt szárad meg annyira, hogy a kristályos rajzolatok láthatóvá váljanak – mégis tulajdonképpen ugyanaz történik, csak egészen kicsiben. A könnycseppek ásványai egy különálló kis világot alkotnak a mi megszokott méretű világunkban.
Az alábbiakban Maurice Mikkers fotográfus munkáit láthatjátok. Lenyűgöző.