Az elmúlt időszakban nagyon sokat foglalkoztam az örökölt, illetve a másolt mintákkal. Korábban is érdekelt a téma, de mióta megszületett a kislányom, mindennél fontosabbnak tartom, hogy ne adjam neki örökül azt, ami nekem is fájdalmat okozott. Persze tudom, hogy mindent nem tudok és nem is kell kivédenem, de a nevelés életem eddigi legizgalmasabb utazása. Azonban nem csak a saját szüleink mintáit vizsgáljuk fel egy idő után, hanem azzal is szembesülünk, ha a párunk felmenői olyan sémákat követnek, amik nem igazán egészségesek…
A mérgező szülőknek sajnos nagyon sok típusa ismeretes: vannak, akik fizikálisan bántalmaznak, vagy irreális elvárásokat állítanak, mások bűntudatot keltenek, alapvető szükségleteket vonnak meg a gyermekeiktől. Ami viszont mindannyiukban közös, hogy nem hagyják kibontakozni gyermekük személyiségét, elnyomják, megtorolják a próbálkozásokat, hiszen ellenkező esetben nem gyakorolhatnák a feltétlen kontrollt.
Egy idő után a gyermekekben fel sem merül a választás, ellenszegülés lehetősége, a családi béke érdekében elfogadják azt, ami látszólag megváltoztathatatlan. Ez általában jól is működik addig, amíg be nem toppan az igazi, nagy szerelem a fiatalabb generáció életébe. Ekkor jön csak az igazi szenvedés! A gyermeknek le kellene vetkőznie mindazt, ami egész idáig alapvető volt számára, olyan sémákat kellene maga mögött hagynia, amiknek létjogosultságát nem is volt szabad megkérdőjeleznie. Ha ez sikerül, akkor van esély egy boldog kapcsolatra – de ezt persze a mérgező szülő szörnyen nehezen viseli. Ismét előtérbe kerül a lelki terror, a bűntudatkeltés, egyes esetekben akár a kitagadással való fenyegetőzés.
1/3 A túlféltő típus
Ez az anyós irreálisan ragaszkodik az utódjához, még felnőtt korában is pontosan úgy viselkedik vele, mintha egy kisgyermeket nevelne – őt is túlságosan féltően, óvóan. Bár alapvetően a jó szándék vezérli (ahogy ez elmondható a legtöbb típusra), de sajnos a túlféltés ezen szintje már sokkal inkább ártó, mint támogató. Eleve egy kissé labilis, bizonytalan gyermeket eredményez, aki maga is úgy érzi, nem képes az önálló döntések meghozatalára, folyton segítségre, bíztatásra van szüksége. Ha mindezek ellenére mégis próbálná megkerülni az anyai utasításokat, elvárásokat, akkor hatalmas drámára számíthat. A túlféltő anya beleszól a párválasztásba, ami egyébként azt is jelenti, hogy a fia sosem találhat ideális jelöltet magának. Tehetsz bármit is? Ez az anyós rendkívül könnyen rátelepedhet az életetekre. Ő az, aki azonnal bűntudatkeltéssel válaszol, ha a fia akár csak egy kicsit is megpróbál eltávolodni tőle. Gond nélkül drámázik, jelenetet rendez és a fél városban elhinti, hogy az a hálátlan gyerek arra készül, hogy otthagyja a korábbi életét – mintha ezzel egyúttal megtagadná a szüleit is, különösen őt magát.
Versenyezni meg se próbálj ezzel az anyóssal, ugyanis lehetetlen: mindig erőn felül teljesít, hogy a tökéletesség mintaképe lehessen, amivel persze fel se lehet venni a kesztyűt. Nem felejti el rendszeresen kiemelni, hogy te sosem lehetsz olyan jó, ügyes, tehetséges, vagy éppen szép, mint amilyen ő (volt). Gyakran megeshet az is, hogy sértegetni kezd, vagy éppen intim témákat fecseg ki rólatok, amiket jellemző módon alaposan kiszínez. Sajnos ez az anyós típus nagyon nehezen kezelhető, mert nem csak azzal kel megküzdened, hogy a partnered megpróbál görcsösen egyensúlyozni közte és közted, hanem azzal is, hogy a sértéseket lenyeld. Attól függően egyébként, hogy milyen a vérmérséklete, megpróbálhatsz vele vitába szállni, de sajnos ez jellemző módon csak ritkán segít. A túlféltő anyós ugyanis a legapróbb negatív visszajelzést is képes addig csűrni-csavarni, amíg kihozza belőle a saját igazát, és a fia orra alá dörgölheti, hogy „most legalább megmutattad az igazi arcodat”.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!