A lányomnak már természetes a szeretet kimutatása
A lányomat azóta minden nap megölelem, néha talán túl sokszor is, mintha pótolni akarnék valamit, amit nem lehet visszamenőleg jóvátenni. Anyámmal azóta is találkozunk hetente, iszunk kávét ugyanannál az asztalnál, és néha, amikor elmegyek, ő megfogja a karomat egy pillanatra. Nem ölelés ez, de valami, ami korábban nem volt ott.
Nem tudom, vártam-e valami nagyobb változást attól a délutántól. Talán azt hittem, egyetlen kimondott mondat képes felülírni negyven év hallgatását. Nem így történt, de legalább most már tudjuk mindketten, hogy ott van közöttünk ez a hiány, és nem kell úgy tennünk, mintha sosem lett volna.
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkEste jön rád a nassolhatnék? Biológiai oka van a jelenségnekNe maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benIratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
