Társadalmunk a mai napig úgy van berendezkedve, - elenyészően kevés kivétellel - hogy a család mindennapi működését az anya irányítja. Teljesen átlagos és rendszeres teendői közé tartozik a szülői értekezletek és iskolai fotózások, kirándulások észben tartása, ajándék beszerzése a szülinapi zsúrokra, az iskolai ünnepségre való sütés és dekorálás, a gyerekek orvosi időpontjainak lefoglalása, a kinőtt ruhák és elfogyott/eltört játékok pótlása, a házi dolgozatok ellenőrzése és sorolhatnánk. Még ennyit is sok leírni, pedig ez csak egy töredéke annak, amit egy anya napi szinten csinál és még nem is beszéltünk a többi olyan teendőről – mint bevásárlás, főzés, mosás, takarítás, vasalás – ami tipikus „női munka”, ráadásul a többség egy főállású munkahely mellett végzi.
A fenti lista az úgynevezett „láthatatlan munka”, amiért egyetlen nő sem kap sem különösebb elismerést, sem fizetést, viszont mindenki elvárja tőlük. És ez nemcsak fizikai munka, hanem mentális is érzelmi teher is. Az anyuka ugyanis nemcsak hazacipeli a bevásárlást, hozza-viszi a gyerekeket vagy süti a tortát: ő az is, aki megvigasztalja az óvodás korú gyerkőcöt mikor az sír, mert elesett és puszit ad a sebére. Ő az, aki megpróbálja kedvesen motiválni a kedvetlen és lusta tinédzsert, hogy írja meg a házi feladatot. Ő tárgyal a tanárral is, hogy ne buktassák meg és az otthoni családi béke fenntartója is szinte mindenhol az anya. Márpedig ez is kőkemény érzelmi munka, amiért csak minimális elismerés jár.
Karmikus visszatérés: 4 csillagjegy, akinél megszólal a múlt
