Hogyan adhatunk neki érzelmi biztonságot?
A védelem egyik legfontosabb formája a konfliktus „keretezése”. Ez azt jelenti, hogy a gyerek számára világossá tesszük, ami történik, az a felnőttek ügye, és nem az ő feladata megoldani. Amikor kimondjuk neki, hogy nem miatta van a vita, és attól még ugyanúgy szeretjük, azzal visszaadjuk neki azt a biztonságot, amit a feszültség megingatott. Ezek az egyszerű mondatok hosszú távon belső kapaszkodókká válnak.
Legalább ennyire fontos az is, hogy a gyerek ne kerüljön érzelmileg két tűz közé. Amikor az egyik szülő a másikról panaszkodik neki, amikor burkoltan szövetségest keres benne, a gyerek olyan szerepbe csúszik, ami túl nehéz számára. Ilyenkor lojalitási konfliktus alakul ki benne, bárkit szeret, úgy érzi, a másikat elárulja. A gyerek védelme azt is jelenti, hogy meghagyjuk neki a jogot, hogy mindkét szülőhöz szabadon kötődhessen, anélkül hogy választania kellene.
A hangnem és a viselkedés sem mindegy. Egy heves vita, ahol van hangerő, még nem feltétlenül káros, ha nincs benne megalázás, fenyegetés vagy félelemkeltés. Amikor viszont a konfliktus személyeskedésbe fordul, amikor az egyik fél a másikat kicsinyíti, az a gyerek számára ijesztőbb, mint maga a vita témája. Ilyenkor a teste is reagál, feszültebb lesz, nehezebben alszik, gyakoribbá válhatnak a testi panaszai. Olvass még a témában
A tartós családi stressz hatásaira nemzetközi szervezetek, például az UNICEF is rendszeresen felhívják a figyelmet, mert a gyerek idegrendszere még fejlődésben van, és erősen függ a környezet érzelmi biztonságától.
