Amikor lehullanak a nappali szerepek
Napközben szerepekben élünk. Dolgozunk, teljesítünk, alkalmazkodunk. Még akkor is, ha szeretjük, amit csinálunk, ezek a szerepek keretet adnak a gondolkodásunknak. Este azonban ezek a keretek fellazulnak. Nem kell „jónak lenni”, nem kell hatékonynak lenni, nem kell előre gondolkodni. Ez az a napszak, amikor közelebb kerülünk ahhoz, amit valójában érzünk. Nem véletlen, hogy ilyenkor jutnak eszünkbe kérdések az életünkről, kapcsolatainkról, döntéseinkről. Olyan gondolatok, amelyek nappal túl hangosak lennének, este viszont természetesen simulnak elő. Sokszor ezek nem konkrét megoldások, inkább felismerések. Egy mondat, ami hirtelen értelmet ad valaminek. Egy érzés, amit eddig nem tudtál megfogalmazni. Ezek nem véletlenül érkeznek ilyenkor.
Persze az esti gondolatáradatnak van árnyoldala is. Ha túl sok minden kavarog benned, nehéz lehet elaludni. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy erőszakkal leállítod magad. Sokkal inkább az, ha adsz ezeknek a gondolatoknak egy biztonságos „kijáratot”. Egy jegyzetfüzet, egy telefonos jegyzet, pár leírt szó, nem azért, hogy tökéletes legyen, hanem hogy ne kelljen fejben tartanod.
Ha késő este jönnek a jó gondolataid, az nem hiba. Nem azt jelenti, hogy rosszul osztod be az idődet, vagy hogy nem tudsz fókuszálni. Inkább azt, hogy: Olvass még a témában
Amikor végre csend lesz körülötted, az elméd megkapja azt a teret, amire egész nap várt.
Talán nem az a kérdés, hogyan lehetne ezeket a gondolatokat nappalra áttenni. Hanem az, hogyan tudsz este figyelni rájuk anélkül, hogy elnyomnád vagy túlpörgetnéd magad. Mert lehet, hogy ezek a késő esti gondolatok pontosan azok, amik igazán számítanak.
