Régi védekezési módszerek, új károk
Gyerekként megtanultuk: jobb elkerülni a vitát. A béke érdekében inkább hallgattunk, lenyeltük a sérelmeket és mindenki továbblépett a maga módján. Ez szerintem generációs örökség, ami nem csupán minket, hanem felmenőinket is érinti. Sok családban nem tanulták meg, hogyan lehet egészségesen vitatkozni, mert az időseket tisztelni kell és pont. Felnőttként azonban ez gyakran visszaüt, hiszen egy kapcsolatban sem lehet mindig kitérni a nehéz beszélgetések elől.
A konfliktuskerülés gyakran egyfajta túlélési mechanizmus. Ha gyerekként a viták káosszal, kiabálással vagy fájdalommal jártak, akkor automatikusan beépül, hogy a legbiztonságosabb az, ha inkább elkerüljük az adott helyzetet.
Csakhogy felnőttként ez akadályozhatja a valódi intimitást és természetesen a megoldás megtalálását is.
Szerencsére a múltunk nem írja elő maradéktalanul azt, milyen lesz a jövőnk. Igen, a gyerekkori tapasztalatok beépülnek és néha váratlanul előbújnak – jellemzően akkor, amikor épp a legnagyobb szükségünk lenne a higgadt, felnőtt énünkre. De minden felismerés, minden apró „aha-pillanat” segít abban, hogy tudatosabban, őszintébben és szabadabban éljük meg a kapcsolatainkat. A pszichológia szerint ugyanis az, aki felismeri a régi mintákat, képes lehet új, egészségesebb válaszokat kialakítani. Nem arról van szó, hogy a múlt eltűnik – hanem arról, hogy megtanuljuk másképp értelmezni, és ami talán még fontosabb: kezelni. Olvass még a témában
