Az a bizonyos rossz következtetés
Előfordult, hogy egy ártatlan megjegyzést sértő kritikának éltem meg, vagy, ha az akkori barátom egy kis egyedüllétre vágyott, azt elutasításnak vettem. Ilyen helyzetekben azonnal beindult bennem a kombinálás: turkáltam az emlékeimben, próbáltam kideríteni, mi lehet a háttérben és nyilván a legrosszabb forgatókönyveken tépelődtem, holott jellemzően semmi aggódnivaló nem volt a háttérben.
A gyerekkori minták sokszor felülírják a józan logikát és az ilyen jellegű félreértelmezések is eredhetnek a korai elutasítás-élményekből. Ha egy gyermek jellemzően nem kap következetes szeretetet vagy támogatást, megtanulja, hogy „figyelnie kell” a másik minden rezdülésére, nehogy elutasítás érje, csalódást okozzon, rosszabb esetben bántódása essék. Felnőttként ez egyértelműen bizalmatlansághoz, önbizalomhiányhoz és állandó kétkedéshez vezet.
