Kedvében járni – de valójában kinek?
Sokszor észrevettem magamon, hogy túlzottan alkalmazkodom. Nem (csak) a nagy döntésekben, amiket amúgy is ezerszer átrág az ember, hanem a hétköznapok apró részleteiben is: „neked jó lesz így?”, „inkább te válassz, nekem tényleg mindegy.” Kívülről mindez figyelmességnek, kedvességnek tűnhetett, belül azonban észrevétlenül is feszültséget teremtett. Most már tudatosan ügyelek arra, hogy egyre ritkábban mondjam azt, hogy „nekem mindegy”, még akkor is, ha tényleg mindegy.
Az, hogy valaki próbál az emberek kedvében járni és igyekszik mindenkinek megfelelni, gyakran onnan ered, hogy gyerekként a szeretetet „ki kellett érdemelnie”.
Ha valaki úgy nőtt fel, hogy akkor kapott figyelmet vagy dicséretet, amikor jól viselkedett vagy alkalmazkodott, akkor felnőttként is hajlamos lehet háttérbe szorítani a saját igényeit, csak hogy ne veszítse el az adott kapcsolat biztonságát. Olvass még a témában
