„Jót tett, hogy egy évig nem láttam” – hangzik el sokszor, amikor a párok szünetet tartanak a házasságban. De vajon a szünet a szakítás előszobája, vagy újraindíthatja a kapcsolatot?
Happy End
Megbeszéltünk a feleségemmel, hogy szünetet tartunk, de csak egy rövidet, amíg ő a barátnőivel, én pedig a haverjaimmal megyek nyaralni. A szabály az volt, hogy kalandozni lehet, de ne kössük egymás orrára. A nyaralásról nehéz szívvel tértem haza, mert nem tudtam, hogyan fogom tálalni neki a dolgokat, de szerencsére úgy alakult, hogy nemcsak én, hanem ő is megismerkedett valakivel, aki komolynak tűnt. A válás simán ment és büszkén mondhatom, hogy a mai napig barátok vagyunk.
A perspektíva
Hét éve voltunk együtt a férjemmel és kicsit megfáradt a kapcsolat. Alig szexeltünk, minden nap ugyanúgy telt, apró dolgokon veszekedtünk és már nem élveztük egymás társaságát. Én utazni akartam, ő pedig kapott egy külföldi munkalehetőséget, ezért megbeszéltük, hogy egy évre elköszönünk és meglátjuk, visszatalálunk-e egymáshoz.
Nos, visszataláltunk, vagyis tulajdonképpen nem is engedtük el egymást, mert szinte minden nap váltottunk üzenetet és mindent tudtunk a másikról. Időnként szexcseteltünk és videóztunk, nevettünk rajta, hogy még javult is a szexuális életünk az elmúlt évekhez képest, pedig a világ másik felén voltunk. Én lélekben vele voltam az új munkahely nehézségeiben és sikereiben, ő ott volt velem lélekben Kambodzsa romjainál és Új-Zéland hegyeinél. Az utolsó hónapokban már alig vártuk, hogy találkozzunk. Egy év után olyan volt újra együtt, mint amikor összejöttünk: totális szerelem és rózsaszín köd. Ez két éve tart és ha újra megfáradunk, újra tartunk majd egy kis szünetet. Lehet, hogy ez a tartós kapcsolat titka?
Kösz, de nem
A volt férjem jött ezzel, hogy tartsunk szünetet, de ne mondjuk el senkinek. Természetesen csak csajozni akart, következmények nélkül.
Átverve
A feleségem kért egy kis időt, hogy „egyedül átgondolhassa a dolgokat és rendbe tegye az érzéseit.” Én marha, szó nélkül megadtam neki és hónapokkal később tárt karokkal vártam vissza. Aztán kiderült, hogy volt egy szeretője és végig azzal volt, csak nem mert kilépni a házasságból, mert még nem volt biztos a pasival kapcsolatban. A nagy szerelem el is múlt négy hónap alatt és visszajött hozzám. Nem is értem, hogy gondolta, hogy ez nem fog kiderülni. Ha elém állt volna és elmondja, mi a helyzet, mindennek megkapta volta a felét váláskor, de ezután a hazugság után direkt egy hiéna ügyvédet fogadtam és keményen küzdöttem, hogy alig kapjon valamit.
Végülis…
A férjem ötlete volt, hogy tartsunk szünetet. Én azt javasoltam, hogy inkább üljünk le és beszéljük a problémáinkat, de hát ki vagyok én, ha ő ennyire bölcs. Három hónap szünet, ez volt az ajánlata és kénytelen voltam elfogadni, mert összeszedte a ruháit és elköltözött. Kétszer próbáltam írni neki, de nem válaszolt, mert a szünet szigorúan „no kontakt” volt. Óraműpontossággal jelentkezett, amint letelt a három hónap. Felhívott, hogy már összeszedte a ruháit és nemsokára indul haza, amire hirtelen nem is tudtam mit mondani. Mivel negyed év „no kontakt” után nem hittem, hogy ő valaha visszajön, én a szünet utolsó előtti hetén megismerkedtem egy Balázs nevű sráccal, akivel pont aznap volt a harmadik randink. Nem terveztem az ismerkedést, csak belépett az életembe. Ez három éve történt és még mindig Balázzsal vagyok, az exférjem pedig azóta is azon vergődik – mint Rachel és Ross a Jóbarátokban – hogy én „megcsaltam” a szünet alatt.
Hasznos
Huszonévesen házasodtunk, most 55 évesek vagyunk a feleségemmel. Szeretjük egymást és nem akarjuk, hogy a másik kikerüljön az életünkből, de mindketten elismerjük, hogy állandó együttéléssel egy boldog kapcsolat szinte fenntarthatatlan. Legalábbis mi így gondoljuk, így nekünk kellenek a szünetek. Három hónap, félév, egyszer egy egész éven át nem találkoztunk, de mindig visszataláltunk egymáshoz. Nekünk ez így működik, szünetekkel és még pár röpke kaland is belefér. Így szellős és könnyed marad a kapcsolat, nem korlátozó, nem fojtogató.
