Megtapasztalhattam, mennyire hullámzó a gyász
Korábban sokat olvastam a gyászról, annak szakaszairól, és ma már tudom, mennyire igaz, hogy nem egy lineáris folyamat. Az ember ide-oda sodródik a fázisok között. Egyik nap úgy fest, elfogadtuk a megmásíthatatlant, aztán a másik nap ránk tör a kétség, a harag, a hibáztatás. Emlékszem milyen volt, amikor rájöttem, hogy épp „alkudozom” – bár nem is tudtam pontosan, kivel, mégis napokra beszippantottak a belső monológjaim. Csak azt éreztem, hogy vissza akarom kapni őt, bármi áron. Amikor tudatosítottam, mi zajlik bennem, könnyebben léptem tovább.
Mindenesetre a legkevésbé sem sürgettem magam. Utólag egyértelműen úgy látom, hogy a gyász tempója nem szabályozható, és minden érzésnek helye van: a haragnak, a szomorúságnak, a megkönnyebbülésnek is. Nincs „jó” módja a gyásznak, csak az, ami nekünk működik.