A barefoot túrázás, vagyis a mezítlábas természetjárás világszerte egyre népszerűbb irányzat a túrázók és a lassabb, tudatosabb életmódot keresők körében. Dél-Korea gondosan kialakított mezítlábas ösvényeitől Ausztrália vad tengerpartjaiig egyre többen választják azt az élményt, hogy leveszik a cipőt, és közvetlen kapcsolatba kerülnek a földdel.
A jelenség nem extrém sportként, sokkal inkább szemléletként írható le: egyfajta visszatérés a természetesebb mozgáshoz, ahol a test újra „érzi” a talajt.
Dél-Korea különleges ösvényei – Gen Blades mezítlábas túraélménye
A barefoot túrázás egyik érdekes példája Gen Blades, az ausztráliai Castlemaine-ben élő szabadtéri neveléssel foglalkozó oktató és kutató tapasztalata, amelyet más jártas emberekkel együtt a The Guardian újságírójával, Rosamund Brennannel is megosztott nemrég. A Namsan Dulle-gil túraútvonalon, Szöulban találkozott először a kifejezetten mezítlábas szakaszokkal. Olvass még a témában
„A lányaim visszaszöktek hozzám.” Férjek, mi történt, miután lelépett a feleség a gyerekekkel?
Nem csak a járókelőket bosszantja, ha ott hagyod: ennyire veszélyes a kutyapiszok az utcákon
„Nem viselt meg annyira az élet” – Idősek mesélnek arról, milyen a gyerek nélküli élet
5 spirituális és pszichológiai jel, hogy rossz úton haladsz az életedben
Ezeken az ösvényeken úgynevezett „hwangto” agyag várja a túrázókat – puha, nedves, természetes felület, amely teljesen más élményt ad, mint a megszokott túracipő. A talp szó szerint belesüpped a földbe, miközben a mozgás egyszerre játékos és szokatlanul intenzív.
Gen Blades szerint az élmény különlegessége abban rejlik, hogy a figyelem teljesen áthelyeződik a talpra: a föld textúrája, hőmérséklete és mozgása válik a túra központi élményévé.
Dél-Koreában ez nem ritka jelenség: Szöulban és más városokban is több mint száz parkban található mezítlábas sétaút, ahol a helyiek munka után is kipróbálhatják ezt a fajta természetközeli élményt.
