A szeretet nem tűnik el, csak formát vált
Sokat segített az a gondolat is, hogy bár nem tudjuk biztosan, mi van a halál után, mégis megnyugtató lehet bármelyik irányból ránézni erre a kérdésre. Ha van túlvilág, akkor az, akit elvesztettem, minden bizonnyal a legjobb helyen van. Ha pedig nincs, akkor ő már nem érez semmit – tehát a fájdalom és a hiány már csak bennem él, nekem kell megküzdenem vele, neki nem. Bárhogy is van, kizárólag rajtam múlik, meddig ragaszkodom a szenvedéshez, meddig tartom magam a hiányban. Mert a gyász, bármennyire is természetes, végül rólunk szól: arról, hogy mi mit kezdünk azzal, hogy mérhetetlenül, pótolhatatlanul hiányzik valaki, akit szeretünk.
Egy dologban biztos vagyok: az idő tényleg segít. Nem felejtet, csak átalakít. A hiány helyét lassan átveszik az emlékek, azok a csodaszép pillanatok, amiket együtt éltünk át – és ezekből Dunát lehetne rekeszteni. Ha arra gondolok, mennyire szerettük egymást, biztos vagyok benne, hogy ő is azt kívánná, hogy boldog legyek és továbbvigyem mindazt a jót, amit tőle kaptam.
Talán számomra ez a gyász legmélyebb üzenete: a szeretet nem múlik el, csak formát vált. Jelenlétté válik a csendben, illattá a reggeli fényben, simogató szellővé az erdőben, felbukkanó emlékké a legváratlanabb pillanatban. És ebben a felismerésben ott van minden, ami segít túlélni. Olvass még a témában
Így szabadulj meg a rossz szerencsétől! 10 módszer
Naiv voltam és elutasítottam a genetikai szűrést a terhességem alatt. Ma már máshogyan döntenék?
„Az ő lányát mindenki bántja” – Szóljak vagy ne szóljak a másik szülőnek?
Ez a 3 csillagjegy különleges védelem alatt áll – a jó karma mindig mellettük van