Már nem hiszek az elfojtásban
Sokáig próbáltam elnyomni, amit éreztem. Meggyőzni magam, hogy „nem számít”, „el kell engedni”, „nem éri meg rágódni rajta”. Csakhogy közben azt éreztem, hogy minden elfojtott érzés belül mar, és valahol utat keres magának. A düh, a csalódás, a fájdalom – előbb-utóbb mind visszaköszön, csak más formában.
Ma már nem az a célom, hogy olykor ne érezzek, hanem hogy megértsem, mit és miért érzek. Hogy ne szégyelljem a könnyeimet, a dühömet vagy a bizonytalanságomat.
