„Ne légy túl érzékeny!” – vajon hányszor hangzott már el ez a mondat úgy, mintha egy kedves jótanács lenne, pedig legtöbbször csak azt jelentette: „Ne mutasd ki, hogy fáj!”?
Rengetegen hallottuk ezt a mondatot gyerekként, kamaszként, majd felnőttként is. Mintha az érzékenység mindenképp kellemetlen tulajdonság lenne, amit el kellene rejtenünk, hogy könnyebb legyen minket szeretni vagy elfogadni. Sokáig én is elhittem, hogy tényleg baj van velem, ha valami megérint, ha egy bántó megjegyzés napokig bennem marad, vagy ha nem tudok közönyösen továbblépni.
Ma már úgy látom, hogy nem attól vagyok érzékeny, hogy rosszul esik valami, hanem attól, hogy figyelek. Figyelek másokra, a hangnemre, a szavak mögé bújt szándékra és a csendekre is, amikor valaki inkább nem mond semmit. Ha pedig valami bánt, az nem hiszem, hogy automatikusan túlérzékenység lenne. Talán egyszerűen csak annak a jele, hogy emberből vagyok. Olvass még a témában
Ezt gondolják a nők 5 évvel az abortuszuk után
Viszket a sarkad éjszaka? Lehet, hogy a tested valami fontosat akar üzenni neked!
Teljesen leálltam a cukorral – az élet napos oldala
Az elvárások egy ponton túl az egészségünket is veszélyeztethetik – innen tudhatod a pszichológus szerint, ha megfelelési kényszerrel küzdesz
A bántások, amiket nem felejtünk el
Nem tudom elfelejteni mindazokat, akik újra és újra gúnyt űztek abból, ami nekem fontos volt. Akik „csak viccelődtek”, de én még napokkal később is a szavaikon rágódtam. Akik elintézték annyival, hogy „ne vedd magadra”, vagy „túlreagálod”, miközben pontosan tudták, hogy fájt.
Ezek az élmények nyomot hagytak bennem. Nem gyűlöletet, hanem emlékeztetőt. Arra, mennyire fontos, hogy mindig megadjuk egymásnak az alapvető tiszteletet. Hogy soha ne legyünk azok, akik bagatellizálják mások érzéseit. Mert a szavaknak súlya van, és a egy ilyen mondat évekig is kísérthet valakit.
