Véleménycikk: Schuszter Borka
Miközben közösségi média folyamatosan azt üzeni, hogy keressük a testünkben azt, amin lehetne még javítani, és mindent, de mindent tegyünk meg az öregedés ellen, én ahogy közeledek a negyvenhez, egyre jobban érzem magam a testemben.
Nem lettem hirtelen tökéletes, és nem is sikerült kivonnom magam a bennünket érő hatások alól. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy egyszer csak eljutottam arra a pontra, ahol már teljesen hidegen hagy, hogyan nézek ki. Nem hagy hidegen. Használok ránctalanító krémeket, vannak napok, amikor felveszek valamit, aztán a tükör előtt úgy döntök, hogy azonnal át kell öltöznöm, mert nem tetszik, amit látok. És valószínűleg akkor sem fogok megsértődni, ha valaki egyszer azt mondja, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromnál.
Én is ebben a világban élek
Egy olyan világban, amelyben a fiatalság nem egyszerűen egy életszakasz, hanem megőrzendő kincs, valami, amihez foggal-körömmel ragaszkodnunk kell, és aminek az elkerülhetetlen elvesztése egyenlő a kudarccal. Egy ránc nem csak egy ránc, hanem kezelendő probléma. Az ősz haj nem egyszerűen ősz haj, hanem valami, amit el lehet (sőt kell!) fedni. A test pedig mintha egy folyamatosan futó felújítási projekt lenne, amelynél soha nincs hivatalos átadás: mindig lehetne rajta még egy kicsit javítani. Olvass még a témában
Hallottál már a fordított bakancslistáról? Ez lehet a boldogság kulcsa
Kipróbáltam a sikolyterápiát a stressz ellen – meglepő tapasztalatot szereztem közben
Nem kellesz eléggé? – Van, hogy egy kapcsolatot már nem megmenteni, hanem elengedni kell
A lányom 7 évesen kezdte az iskolát, és ma hálás vagyok ezért a döntésért
És valahol mégis azt érzem, hogy bennem valami megváltozott.
Ahogy közeledek a negyvenhez, ahelyett, hogy „hibákat” látnék, egyre hálásabb vagyok a testemért.
Talán azért, mert kezdem végre kiismerni
Tudom, hogy vannak napok, amikor hiába aludtam eleget, nem érzem magam kipihentnek. Tudom, hogy bizonyos ételeket már nem tolerál olyan lelkesedéssel, mint húszévesen. Tudom, mikor van szüksége mozgásra, és mikor inkább arra, hogy békén hagyjam. Tudom, hogy vannak dolgok, amelyek után másnap meghálálja a szervezetem a törődést, és olyanok is, amelyek után egyértelműen közli velem, hogy ezt azért talán nem kellett volna.
Nem mindig hallgatok rá. Én sem lettem szent.
De egyre inkább érdekel, mit mond.
Ez pedig egészen más viszony, mint amikor az ember fiatalabb korában úgy tekint a testére, mint valamire, amit folyamatosan kontrollálnia kell. Hogy elég lapos-e a hasa, elég feszes-e a combja, megfelelő-e a súlya, elég sportosnak néz-e ki. Mintha a testünk valamiféle engedetlen alkalmazott lenne, amelyet állandóan teljesítményre kell ösztökélni.
Mostanában sokkal inkább partnerként gondolok a testemre
Nem valami elérhetetlen célt akarok kergetni, hanem megpróbálok vigyázni rá. Megadni neki, amire szüksége van. Mozogni, mert jólesik, és nem azért, mert büntetnem kell magam azért, amit előző nap ettem. Aludni, amikor tudok. Enni úgy, hogy ne csak az legyen a kérdés, mennyi kalória van benne, hanem az is, hogy utána hogyan érzem magam.
Szeretem a testemet, és közben szeretném, ha sokáig egészséges maradna. Ha egy krém miatt kicsit jobban érzem magam a bőrömben, használom. Ha egyszer úgy döntök, hogy befestetem az ősz hajamat, befestetem. De egyre kevésbé érzem úgy, hogy ezekkel valami eredendően rosszat kellene kijavítanom.
Talán ez az, amit az öregedésből eddig a legjobban szeretek: nem feltétlenül azt, hogy változik a testem. Hanem azt, hogy közben egyre jobban megismerem.
Tudom, hogy mire képes, és azt is, hogy mire nem. Vannak határai, és egyre kevésbé érzem szükségét annak, hogy állandóan átlépjem őket. Nem akarom többé mindenáron rávenni arra, hogy úgy nézzen ki, úgy működjön és úgy teljesítsen, mint egy másik ember teste.
Mert ez az enyém.
És lehet, hogy negyven felé közeledve ez sokkal fontosabb felismerés, mint hogy sikerült-e megőriznem a huszonöt éves önmagam combjait.
✨KisokosAngyalszámok111, 444, 777 jelentése→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
