Vasárnap, új köntösben
Régebben az egyik munkahelyemen mindig én vállaltam egy hétvégi feladatot, ami csak egy nagyon rövid vasárnap reggeli munkát jelentett, cserébe viszont kaptam érte egy kevés plusz pénzt. Abszolút úgy tűnt, hogy megéri a dolog. Aztán egy vasárnap úgy alakult, hogy valaki más csinálta meg a munkát, és nekem nem kellett még az ágyban fekve a gépemért nyúlnom. Reggel meglepődve vettem észre, hogy bár ugyanakkor keltem, mint szoktam, mennyivel jobban aludtam, és mennyivel kipihentebbnek érzem magam.
Még így is évekbe telt azonban, mire megtanultam nemet mondani a hétvégi feladatokra, és eldöntöttem, hogy a vasárnapot szabadon hagyom.
Eleinte persze ez is egy olyan dolog volt, amit könnyebb kimondani, mint megtenni. Hirtelen sokkal több lett a feladatom a hétköznapokon, mert úgy éreztem, mintha kiesett volna egy nap a hétből. Idővel azonban észrevettem, hogy valójában nyertem ezzel a döntéssel. Nyugalmat. A vasárnap így igazából nem üres lett, hanem tartalmas. Végre előkerülhettek a könyvek, a főzés, a séta vagy a társasjáték a családdal. Megszűnt az érzés, hogy mindig a feladatok uralják az időt, és ez a nap sem rólam szól. Olvass még a témában
Amikor szabadon hagyod a vasárnapjaidat, az agyad idővel megtanulja, hogy van egy nap, amikor tényleg nem kell teljesíteni. Ez önmagában gyógyító hatású. Javul a hangulatod, több lesz a türelmed és hétfőn frissebben lehet kezdeni a hetet.
A kutatások szerint az ilyen szabad napok erősítik a kreativitást is, hiszen az ötletek gyakran akkor születnek, amikor nem erőltetjük őket, hanem van terük, hogy csak úgy maguktól jöjjenek.
A vasárnap számomra most az a nap, amikor végre önmagam lehetek. Amikor kipróbálhatok új dolgokat, a szeretteimmel lehetek, vagy kirándulhatok. Az idő, amit arra használok, amire csak szeretnék – és ez hatalmas kincs. Nem mondom, hogy mindig egyszerű szabadon tartani, de azt igen, hogy megéri. Mert most a vasárnapok azok a napok, amikre hét közben gondolok, mint kellemes emlékekre, és amik miatt látom, hogy érdemes a többi napon a gép elé ülni. És végső soron a vasárnapok azok a napok, amik miatt megérte élni ezt az életet.