Ez elsőre elképzelhetetlennek tűnhet, mégis pontosan ezt a kérdést vizsgálta Elizabeth Loftus amerikai kognitív pszichológus, akinek kutatásai alapjaiban változtatták meg azt, ahogyan az emberi emlékezetről gondolkodunk.
A legismertebb vizsgálatok egyike az úgynevezett „Lost in the Mall” („Elveszve a bevásárlóközpontban”) kísérlet volt, amelyet Loftus és munkatársa, Jacqueline Pickrell az 1990-es évek közepén publikált. A kutatás célja az volt, hogy feltárja, mennyire könnyen befolyásolható az emberi emlékezet, és valóban létrehozhatók-e olyan emlékek, amelyek valójában soha nem történtek meg.
Egy soha meg nem történt gyerekkori történet
A kísérlet során a résztvevők több gyerekkori esemény leírását kapták meg. Ezek többsége valóban megtörtént, és közeli családtagok – jellemzően a szülők – igazolták őket. A történetek közé azonban a kutatók becsempésztek egy teljesen kitalált eseményt is: azt, hogy a résztvevő kisgyermekként elveszett egy bevásárlóközpontban, majd egy kedves idegen segített neki, amíg újra találkozott a családjával. Olvass még a témában
A résztvevőket arra kérték, hogy idézzék fel ezeket az emlékeket, és próbáljanak minél több részletet elmondani róluk. Bár az „elveszés” története teljes egészében kitaláció volt, a vizsgálat végére a résztvevők jelentős része úgy emlékezett rá, mintha valóban átélte volna. Sokan részletes leírásokat adtak arról, hogyan érezték magukat, mit láttak maguk körül, sőt olyan apró részleteket is felidéztek, amelyeket valójában saját képzeletük alkotott meg.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
