A valóság ennél sokkal árnyaltabb. A hajó kifejezetten instabil volt: ha valaki előrehajolt vagy egy kicsit arrébb ült, már érezhetően megingott, ami kifejezetten kellemetlen volt. Ennek ellenére pár percenként újra és újra volt valaki, akinek nem sikerült nyugodtan a helyén maradnia, amitől az út meglehetősen „rázóssá” vált, és egy ponton már azon gondolkoztunk, hogy végül még talán fel is borulunk.
A szigeten eltölthető időnk pedig meglehetősen szűkös volt: nagyjából 45 perc, amibe a ki- és beszállás is beleszámít. Egy ilyen út oda-vissza 20 euró volt fejenként. Ha szeretnénk egy fagyit vagy kávét, a tömeg miatt jó, ha marad fél óránk, amibe persze bele kell számolni a hajóhoz való visszasétálást is, és akkor még csak nem is nézelődtünk. Be lehetett volna menni a szigeten lévő templomba is, de nem akartunk még inkább rohanni, ezért végül ki is hagytuk.
Hozzáteszem, nem ez az egyetlen lehetőség, hogy bejussunk a szigetre: lehet bérelni például csónakot is. Így ha érzünk magunkban kedvet vagy legalábbis erőt és bátorságot az evezéshez, mi magunk is irányíthatjuk a szigetig tartó utunkat. Olvass még a témában
Mi először, három évvel ezelőtt a csónakázós opciót választottuk. Összehasonlítva, szerintem ár-érték arányban (jelenleg 25 euróért láttam 1 órás bérlési lehetőséget egy kétfős csónak esetén, míg négyfősnél ez az ár 30 euró volt) sokkal jobb választás, persze csak akkor, ha tényleg van köztünk olyan, aki bevállalja az evezést.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
