Van valami, amit mindenki érez, de kevesen tudnak pontosan megmagyarázni. Az a pillanat, amikor megérkezel a tengerhez, a tóhoz, a folyóhoz, és valami olyasmi zajlik le benned, mintha valaki halkan lekapcsolt volna egy kapcsolót. A zajok nem szűnnek meg teljesen, mégis halkabbak lesznek. A gondolatok nem tűnnek el, mégis kevésbé nyomnak. A tested ellazul, mielőtt még egyetlen lépést is tettél volna a vízbe. Ez nem véletlen és nem is csak hangulat kérdése. Íme, miért esik olyan jól a víz közelében lenni.
Amit az agy csinál a víz közelében
A tudósok már egy ideje tudják, hogy a természet általában jót tesz az emberi elmének, de a víz különleges kategória. Wallace J. Nichols tengerbiológus „Blue Mind” elméletként írja le azt az állapotot, amelybe az ember kerül, amikor vízközelbe kerül. Ez egy enyhe meditatív tudatállapot, amelyet csökkent stressz, fokozott kreativitás és általános jóllét jellemez. Nem kell hozzá beugrani a tengerbe. Elég csak ott lenni. Nézni. Hallgatni.
Ennek agyi háttere is van. A víz látványa és hangja aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, vagyis azt a rendszert, amely a „pihenj és eméssz” üzemmódért felelős, szemben a stresszes „harcolj vagy menekülj” állapottal. A hullámok egyenletes ritmusa, a víz csillogása, a part illata együttesen olyan ingereket küldenek az agyba, amelyek szó szerint lecsillapítják azt. Olvass még a témában
