Pajzs a külvilág felé, ölelés a múltnak
A szorongásnak van egy saját túlélési történetedből fakadó arca is. Ha gyermekként kiszámíthatatlan vagy bántó környezetben nőttél fel, a folytonos éberség és a bezárkózás volt a legbölcsebb válasz az idegrendszeredtől: ez a belső páncél védett meg az összeomlástól.
A probléma az, hogy a veszély elmúltával, felnőttként is rajtad maradhat ez a védőfelszerelés. Gondolj csak arra, amikor valaki egy teljesen ártalmatlan párkapcsolati konfliktusban azonnal mély szorongást és kényszeres visszahúzódást érez: az idegrendszere valójában nem a jelenlegi párjára reagál, hanem a gyerekkori védekező reflexeit kapcsolja be. Ami viszont egykor életmentő volt, az a jelenben már megakadályozza a belső békét és az intimitást.
A megnyugvás felé a felismerés és a hála vezet: amikor rájössz, hogy ez a páncél befelé egy ölelés a felmenőid felé, kifelé pedig egy pajzs a sérülések ellen. Ha képes vagy hálával ránézni erre a kiszolgált védőfelszerelésre – megköszönve, hogy eddig vigyázott rád, de kimondva, hogy felnőttként már biztonságban vagy –, a szorítás enyhülni kezd, és megnyílik az út a szabadabb, békésebb jelened felé. Olvass még a témában
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
Következő cikkünkMiért nem ír vissza azonnal? A férfiak valódi indokai az üzenetváltások mögöttAz üzenetet már látta, mégsem válaszol. Ilyenkor néhány perc alatt képesek vagyunk egész történetet gyártani arról, miért maradt el a válasz, miközben a háttérben egészen más okok is állhatnak. A késlekedő reakció önmagában még nem feltétlenül jelent érdektelenséget – de vannak helyzetek, amikor valóban érdemes elgondolkodni a…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
