Menjen csak…
Azoknak a férfi kollégáknak, akik lekezelően viselkednek, előszeretettel nyitom ki az ajtót. Eléjük sietek, kinyitom az ajtót és kedves mosollyal tessékelem őket. Ez borzasztóan zavarba hozza és „demaszkulálja” őket, és pont ezért csinálom. Egyszer az undok felettesem egy nyomtatót cipelt és megkérdeztem tőle, hogy segítsek-e. A fickó majd’ felrobbant.
Pillanat
Amikor társaságban egy férfi félbeszakít egy nőt – legtöbbször a férj a feleségét – mindig felszólalok, hogy „Pillanat, Gábor, de Szandra éppen beszélt, hol is tartottál, Szandi?” Az álluk is leesik, de én csak mosolygok és várakozva nézek a nőre, észre sem veszem a pasik megrökönyödését.
Bumm
Kb. hat hónapja történt, hogy két szatyorral cipekedtem haza, szembejött két fiatal srác és én voltam az, aki önkéntelenül oldalra fordultam, hogy elférjünk a járdán. Ők annyira beszélgettek, hogy észre sem vettek. Akkor megfogadtam, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy én álltam félre. Azóta minden héten nekem jön egy-egy férfi, de már készülök rá és megfeszítem a vállam. Amikor tátott szájjal néznek rám, odaszólok, hogy közlekedjen figyelmesebben és megyek tovább. Olvass még a témában
Kedves Apuka!
Tanár vagyok és ha egy gyerek lebetegszik vagy bármi egyéb miatt hívnom kell a szülőket, mindig az apukát hívom először. Ha közlik, hogy a feleségüket hívjam, mert „ezekkel ő szokott foglalkozni”, akkor kedvesen megjegyzem, hogy „Ohh bocsánat, nekem Ön úgy van itt feltűntetve, mint a gyermek apja…”
