Kiderült, hogy van egy dolog, ami közös ezekben a nőgyűlölőkben A manoszféra, és ami mögötte van
Louis Theroux: A manoszféra belsejében című dokumentumfilmje nagyot durrant és el is árulta, honnan ered a toxikus férfiasság.
A híres – vagy inkább hírhedt – brit újságíró és dokumentarista alámerült a nőgyűlölő megmondóemberek világába és – szokása szerint – látszólag naív kérdéseit feltéve hagyta, hogy az alfahím influenszerek hosszasan beszéljenek, ezáltal sokkal többet elárulva magukról, mint amennyit valaha szándékoztak. A toxikus férfiasság emblematikus figurája, Andrew Tate okosan nemet mondott a szereplésre, de „apostolai” által is sikerült belátást nyernünk a manoszféra ocsmány világába. Olvass még a témában
Mit jelent férfinak lenni
A megkérdezett szereplők abból gazdagodtak meg, hogy fiatal férfiaknak osztják az észt arról, mit jelent „férfinak lenni.” Természetesen azt, hogy gazdag vagy, izmos vagy és annyi nőd van, amennyit csak akarsz.
Mert a nők buták, csak főzni, háztartást vezetni és gyereket szülni jók és minél több pasival voltak, annál értéktelenebbek. Dióhéjban ennyi a filozófiájuk.
A gond csak az, hogy a film rámutatott: ezek a szószólók nem feltétlenül azt az életstílust élik, amit prédikálnak.
Először is közel sincs annyi pénzük, mint mutatják, továbbá a macho imidzs szertefoszlik barátnőik, feleségeik vagy anyukájuk jelenlétében. (Az egyik legárulkodóbb jelenet az, amikor az egyik „alfahímre” rászól az anyukája, mire az engedelmesen feltörli a padlót.)
Ami viszont közös motívum ezekben a hivatásos nőgyűlölőkben az az, hogy a lelkük mélyén mind tele vannak traumával, amelyet magukhoz hasonló rossz férfiak okoztak: az apjuk, illetve az apjuk hiánya. Ez a toxikus maszkulinitás jelenség olyan, mint egy szomorú piramis játék. Ezeknek az influenszereknek nem volt jelen az életében az apa, ezért önbizalomhiányos, túlkompenzáló felnőttek lettek, akik más önbizalomhiányos férfiaknak adják tovább káros és fenntarthatatlan világnézetüket.
A dokumentumfilmet többen néztük együtt, többek között egy barátommal, aki szintén apa nélkül nőtt fel és említette, hogy az algoritmus neki is gyakran dobálja fel ezeket a „hogyan legyél alfahím” videókat. Szerencsére ő nem dőlt be a nőgyűlöletnek, de azt mondja nem csodálja, hogy sokan felülnek erre a vonatra, mert amit az elején prédikálnak a mű-machok, az igaz: a férfiak csórók, magányosak és nem találják a helyüket a társadalomban.
