A tökéletesség
Nemrég egy hölgy betegem sírdogált az irodámban. Elmondta, hogy úgy érzi, körülötte mindenki sikeres és egyben van az élete, ő pedig szétesik. Aztán elnézést kért, amiért sír. Majd elnézést kért azért, mert elnézést kért a sírásért. Legszívesebben elmondtam volna neki, hogy ma reggel végig zokogtam a kocsiban munkába jövet, mert aggódom a nagyobbik gyerekem mentális egészségéért és emiatt úgy érzem, hogy cserben hagyom szülőként, pedig pszichológus végzettségem van. Lehet, hogy jólesett volna ezt hallania a betegemnek, de nem mondtam el neki, mert nem mondhattam el: ez egy határ, amit nem léphetek át. Szükség van egy professzionális távolságtartásra, mindkettőnk érdekében.






