Annak idején elsirattam a kedvenc péksüteményeimet, a nagymamám nokedlijét, a hétvégi pizzázásokat. A fejemben akkoriban a mentes étkezés egyet jelentett a lemondással és az íztelenséggel. Ma viszont már nemcsak, hogy szeretek mentesen sütni-főzni, de egyre több pozitív visszajelzést is kapok, és rengeteget jelent, ha másnak is ízlik, amit glutén, tej és gyakran a tojás teljes mellőzésével készítek.
A „mentes” út: több, mint pótlás
Az első időszak küzdelmes volt. A boltokban vadászni kellett a megfelelő alapanyagokat, sok recepttel elbuktam, és nem egy étel landolt a kukában. Aztán lassan, ahogy megismertem az alternatívákat, elkezdtem kísérletezni. Rizsliszt, köles, hajdina, zab, kókusztej, növényi sajt – tőlem távol álló vagy egyáltalán nem ismert alapanyagokból a mindennapjaim részeivé váltak. És ami még fontosabb: egyre inkább úgy éreztem, nem pótlok, hanem újat alkotok.
