Sokak fejében él az a kép, hogy a kreativitás a fiatalok kiváltsága. Zsenik, akik huszonévesen robbannak be, tele vannak világot megváltó ötletekkel és még nem félnek semmitől – aztán, ahogyan haladnak előre a korral, úgy képzeljük, ez a készségük elhalványodik, kiégnek vagy már nem tudnak lépést tartani a világ változásával. A kutatások azonban ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak.
A szint azonos, a módszer más
A témába vágó vizsgálatok egyik legfontosabb felismerése, hogy a kreativitás nem tűnik el az idővel – inkább átalakul. A friss elemzések szerint sok területen éppen a középkor hozza a legproduktívabb időszakot.
Az adatok azt mutatják, hogy az alkotói teljesítmény gyakran nem fiatalon, hanem később tetőzik, és a minőség szorosan összefügg a mennyiséggel: minél többet alkot valaki, annál nagyobb eséllyel születnek kiemelkedő eredmények.
Ez részben megmagyarázza, miért tűnik úgy, hogy a „fiatal zsenik” dominálnak a közbeszédben. Valójában nem minden kreatív pálya működik ugyanúgy. A kutatások különbséget tesznek úgynevezett „koncepcionális” és „kísérleti” alkotók között. Az előbbiek – például egyes művészek vagy matematikusok – valóban korán érnek be, míg az utóbbiak, akik tapasztalatból, fokozatos építkezéssel dolgoznak, gyakran később érik el a csúcsukat. Olvass még a témában
Ez a különbség segít megérteni, miért félrevezető az a kérdés, hogy „csökken-e a kreativitás”. A válasz inkább az, hogy másképp működik. Fiatalon gyorsabb lehet az ötletgenerálás, merészebbek a gondolatok, kevesebb a belső korlát. Idősebb korban viszont erősebb a tudásbázis, kifinomultabb a problémamegoldás, és nagyobb a képesség arra, hogy komplex rendszerekben gondolkodjunk.
