Gondviselés
Egyke vagyok, így a szüleim ápolása rám maradt. Végigküszködtem három pokoli évet apámmal, akinek rákja volt, majd egy évvel a halála után anyám agyvérzést kapott. Azóta lebénult a bal oldala és szellemileg is sérült. Nem akarom otthonba adni, ezért két éve velem él. Otthonról dolgozom, ezért folyamatosan vele tudok lenni, de ez így nagyon nehéz. Minden nap küzdök, mert ez az élet méltatlan hozzá, de nem akarom, hogy meghaljon, mert ő az egyetlen élő hozzátartozóm.
A válság
Nálam az életközepi válság nem úgy jelentkezett, hogy sportkocsit vettem és fiatal lányokat kergetek, hanem apátia képében. Közönyös lettem, nem érdekel semmi és senki. Tudom, hogy szeretem a feleségem és a gyerekeimet és próbálkozom, de érzéketlen vagyok irántuk is. Nem vagyok sem boldog, sem boldogtalan és nincs bennem halálvágy, csak üresség. Mintha a lelkem elzsibbadt volna és nem múlik el az érzéstelenítő hatása. (A feleségem utánaolvasott és elvileg van, aki így éli meg a kapuzárási pánikot. Általában elmúlik, de nem minden esetben…)
Következő cikkünk3 egyszerű hála-gyakorlat a szezon lezárásáhozA szezonális váltások ideális időszaknak bizonyulnak arra, hogy áttekintsük az elmúlt hónapok eseményeit, és lezárjuk az adott időszakot. Amikor a természet átalakul, mi magunk is lehetőséget kapunk a belső megújulásra, a belső rendrakásra és a tanulságok levonására. A hála gyakorlása ebben az időszakban különösen értékes, mert…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
